A farmernadrágoknak egészen messzire, még a 16. századra nyúlik vissza a története, bár akkor még a munkások strapabíró, vastagabb anyagból készült ruháztát illeték a szóval. És éppen ez az egyik nagy vívmánya a rajtunk feszülő gatyáknak: kritikusabb pontjaikon szegecsekkel vannak megerősítve, többek között emiatt lehet sokkal hosszabb az élettartalmuk más nadrágokénál.

Az apró kis fém pöcköket tehát nem esztétikai, vagy díszítési céllal helyezik a ruhára, hanem hogy megerősítsék azokon a pontokon, ahol a legnagyobb megterhelésnek vannak kitéve, mint a zsebek, vagy a cipzár. Mindez pedig a legenda szerint egy 19. századi bányász számlájára írható, akinek a felesége azzal a panasszal állított be Jacob Davis szatócshoz, hogy a férje minduntalan elszakítja a munkaruháinak a zsebeit. Davis a probléma megoldásán töprengve végül egy ló nyergéből merített ihletet.

Davis megerősített munkanardágjai hamarosan óriási népszerűségnek örvendtek, így hogy lépést tudjon tartani a megnövekedett kereslettel, összeállt azzal a fickóval, akinek a neve azóta is úgy egybeforrt a kék gatyóval, mint a mi fenekünk nyáron a farmernadrággal: nem más ő, mint Levi Strauss. Miután a kereskedőpáros levédette a szegecses ruhadarabot, megkezdhették a tömegtermelést 1873-ban.

A farmernadrág sikeréhez részben hozzájárult az a tulajdonsága, hogy idővel egyre puhább (és kényelmesebb) lesz, részben pedig az, hogy sötétkék színüknek köszönhetően nem látszik meg rajtuk azonnal a folt, vagy a kosz.

A farmerok mai hatalmas népszerűsége azzal folytatódott, hogy 1908-ban lejárt Levi-ék kizárólagos szabadalmi joga, onnantól fogva pedig a világot végre eláraszthatták a másolatok és utánzatok. Sokat dobott még a nadrágokon a velük karöltve járó romantikus ’cowboy’ életérzés is.

A nadrág világhódító hadjárata azóta is töretlen, szinte nem is találni olyan háztartást, ahol ne bújna meg fejenként legalább három farmer a szekrényben.

Nektek is van kedvenc farmeretek?

(Today I found out, kép: learningspanishlikecrazy.com)