Erica Hepper pszichológus és kollégái egészen pontosan annak akartak utánajárni, hogy vajon kiváltható-e az empátia, azaz azon képesség, hogy magát mások helyébe képzelje, egy nárcisztikus ember esetében.

A kutatás során az alanyokat két csoportba osztották, az egyik alacsonyan, a másik magasan rendelkezett a nárcisztikus személyiségzavar tüneteivel (bár az utóbbi csoportba tartozó esetek sem merítették ki a klinikai nárcizmus fogalmát).

Mindkét csoport tagjainak ezek után el kellett olvasnia egy szakításról szóló történetet. A nárcisztikus csoportba tartozó személyek, ahogy sejteni lehetett, nem mutattak semmi együttérzést a szomorú történet főszereplőjével, sőt, teljességgel hidegen hagyta őket annak szívszaggató sorsa.

A következő kísérlet során azonban egy 10 perces videót kellett megnézniük, melyben egy Susan nevezetű nő mesélt arról, családon belüli erőszak áldozataként milyen tapasztalatai vannak. A film megtekintése előtt ezúttal arra kérték a csoportok tagjait, képzeljék el, hogyan érezheti magát Susan.

A kísérlet érdekessége, hogy attól, hogy kifejezetten fel lettek szólítva az empátiára, az erősen nárcisztikus személyiségek is képesek lettek az együttérzésre. (A másik csoport együtt érzett Susannal előzetes felszólítás nélkül is.)

A kutatás vezetője szerint ezek az eredmények nagyon bíztatóak, hiszen ezek szerint csak egy egyszerű emlékeztető felhívás hatására a kifejezetten énközpontú emberek is képesek az együttérzésre.

Ha tehát Önnek van olyan ismerőse, aki képtelen kilátni a saját személyisége mögül, lehet, hogy elegendő, ha megkérdezi tőle: Mondd csak, szerinted én most hogyan érzem magam?

(Kép: abagond.worldpress.com)