Ezúttal Hergé képregényeit ajánlanám az olvasók figyelmébe, köztük elsősorban Az aranyollós rák címűt. Teljesen korrekt kiadvány mindegyik, igényesek a rajzok, kellemes a szöveg-kép arány, és ami a legfontosabb: gyerekek számára is abszolút könnyen olvasható a betűtípus – ami sajnos nem minden képregényről mondható el.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Tintin sorozat volt a 20. század egyik legnépszerűbb európai képregénye: a könyveket több mint 50 nyelvre fordították le, és több, mint 200 millió példányban keltek el.

Az aranyollós rák címe talán sokaknak ismerős lehet, ebből készített Spielberg 3D-s mozifilmet 2011-ben. A képregény azonban messze túlszárnyalja a filmet minden tekintetben. A cselekmény sokkal kevésbé bonyolult, mint a filmvásznon, így a rejtély és megoldása is érthetőbb lesz a gyerekek számára.

A képregények figuráiról általánosságban elmondható, hogy mind megjelenésükben, mind karakterükben karikatúra jellegűek. Hergé (Balzachoz hasonlóan) úgy gondolja, hogy az embereket elsősorban a szenvedélyükön keresztül lehet jól ábrázolni. Ezért a szereplők személyisége is igen egyszerű, mindegyiknek csupán egy-egy tulajdonságra van kidomborítva.

Thompson és Thomson ikerdetektívek személye maga a megtestesült bénázás csimborasszója, amit lehet, elrontanak és félreértenek, ráadásul mindezt duplán teszik, de szerencsétlenkedésük igazán nagyon muris.

Haddock kapitány figurája hozza az idült alkoholistához méltó kettős személyiségét, ahogyan vagy zokogva fogadkozik, hogy ezentúl jó útra tér, vagy teljesen begőzöl egy fél üveg whiskey-től, amit valahogy mindig elé sodor a véletlen, hogy aztán részeg hebrencskedésével újabb kalandokba rángassa szegény Tintint és hűséges kutyáját, Milut.

Az én személyes kedvencem mégis az, amikor felháborodottan káromkodni kezd, és a legösszefüggéstelenebb, legodanemillőbb szavakat hadarja egymás után: „Csőcselék! Ragadványok! Csupasztalpúak! Nugátfalók! Vademberek! Aztékok! Varangyos békák! Szőnyegkufárok! Gyáva alakok! Makákók! Paraziták! Ektoplazmák! Kolorádóbogarak! Gofrisütők!” –üvölti a kapitány dühösen a harcias berbereknek, az olvasó gyermek és az anyukája szellemi épülésére.

Olyan tíz év körüli gyerekeknek ajánlom a könyveket elsősorban, akik még nem kaptak rá a nagyobb lélegzetvételű regények olvasására, de szívesen elmerülnének a képes kalandokban.

(Kép: The Guardian)