A társadalom azt követeli meg, hogy a másik nem egy tagjával alakítsunk ki kapcsolatot, vele lépjünk házasságra, alapítsunk családot, hogy azzal segítsük társadalmunk fennmaradását. Az ember neme azonban meghatározható fizikai szempontból, vagyis a látható testi jegyek alapján, de a többségben lévő hormonok is meghatározzák nemünket, mint ahogy a gének is, valamint az is, hogy ki milyen neműnek magát. Ha minden összhangban van, akkor az XX kromoszómájú ember nő és annak is érzi magát, az XY kromoszómájú ember pedig férfi, és az erősebb nem egyik szuper képviselőjét véli magában. Van azonban, hogy valami nem stimmel, és más nemi viselkedésformát tanúsít valaki, mint a megszokott, mint legtöbben. A homoszexualitás mindig is jelen volt, és minden kultúrában létezett is, de míg valahol elfogadták, máshol azt büntették.

Az állatvilágban a szexualitásnak egyetlen lényeg a gének átörökítése, az utódok nemzése, vagyis a fajfenntartás. Az ember esetében is nagy jelentősége van a szaporodásnak is, máskülönben kihalna a fajunk, azonban élvezeti részét is tudjuk, ismerjük. A szex egyik fontos lényege, hogy utódot produkálhassunk, csakhogy ehhez ellenkező neműek együttlétére van szükség. Azonos neműek kapcsolatából nem születhet utód. A XX. század elején azonban a heteroszexualitást is abnormálisnak minősítették. Olyan perverz vágynak, amely a másik nem iránti erős szexuális vonzalmat jelentette. Ami akkor abnormálisnak vélt volt, az most a normális szexualitás. Ha pedig a heteroszexuális viselkedés is bűnös volt, akkor az egyneműek szexualitása is.

Az emberiség történetében voltak olyan időszakok, amikor a női és a férfi lét teljesen elkülönült egymástól. Az ókori görög nők és férfiak egymás nemű társaikkal töltötték a legtöbb időt és úgy is tekintettek a másik nemre, hogy nem lehetnek egymásnak partnerei sem. A szexualitás eleve bűnös dolog volt, hacsak nem az utódok nemzése volt a cél. A keresztény erkölcs szerint a homoszexualitás és a maszturbálás volt elítélendő, mert az utódok létrehozására alkalmatlan volt.

A homoszexualitást gyakran keverik a transzszexualitással. A transzszexuális emberek gyakran azonosulnak a másik nemmel, és átveszik hanghordozásukat, olykor titkoltak vagy felvállalva is a másik nemre jellemző ruhadarabokat öltenek magukra. A homoszexuális személyeket tehát gyakran általánosítják azokkal a tulajdonságokkal, hogy szeretnek pózolni, a nőies vonalat képviselik. Volt, amikor büntették, elítélték és megkülönböztették a homoszexuális személyeket, ezért kénytelenek voltak bujkálni, titkolták identitásukat. Ma már sokkal elfogadóbbak vagyunk. 1953 még a mentális zavarok közé sorolták az azonos neműek közötti szexualitást, és ez csak 1973-tól változott meg, a homoszexualitás nem betegség.