Számos film, könyv izgalmas részét képezi, hogy egy szerető tűnik fel, aki felbolygatja az addig nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak vélt házasságot. Mi késztet valakit arra, hogy vállalja azt a hálátlan szerepet, hogy szerelmének ne ő legyen az első és egyetlen?
Ha azt a szót halljuk, hogy szerető, leginkább nőkre gondolunk, akik befurakodnak akarva vagy akaratlanuk egy házasságba, kapcsolatba, és feldúlják a látszólag jól működő pár életét. Szerető természetesen ugyanúgy lehet férfi is, és olykor az sem biztos, hogy a harmadik fél tud arról, hogy nem csak ő létezik szerelme életében. Természetesen a hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek.
A kapcsolatok ápolására időt és energiát kell szánni, különben a korábban tapasztalt mély érzelmek kihunynak. Sok kapcsolatra igaz ez, és elérkezhet az a pont, hogy már csak vannak egymás mellett, persze kínlódnak a szeretet, az odafigyelés hiányától. Ha azonban váratlanul belép az ember életébe egy olyan személy, aki újra tüzet csihol a szívben, teljesen felvillanyozza. Nem megtervezett része ez az életnek, egyszerűen egymásra találnak.
Azokra, akik önszántukból vállalják, hogy szeretői pozícióban legyenek, jellemző az, hogy ugyan szeretnének tartós kapcsolatban lenni, de szükségük van a szabadságra, a függetlenségre. Előfordulhat, hogy az ilyen személyek szándékosan keresik a nem független emberek társaságát, hogy legalább látszólagosan kapcsolatban lehessenek valakivel. Ez a fajta ambivalens kötődés azokra jellemző, akik otthon is hasonló mintát láttak.
Van olyan, aki önértékelési zavarral küzd, és elkönyveli magát, hogy csak szeretőnek jó. Mégis bízik abban, hogy a laposodó kapcsolatát a másik fél miatta meg fogja szüntetni. Bízik abban, hogy a házasságban élő szerelme elhagyja párját, mert mindenben többet tud adni, mint az első számú.
Az, aki a szeretői szerepet önként vállalja abból is fakadhat, hogy gyermekkorában olyan kapcsolatot ápolt az ellenkező nemű szülővel, amely kihat felnőttkorára is. Azokat az érzéseket akarja tudat alatt újból megélni. A szerető azonban több figyelmet és érzést kap a kapcsolatban, mint annak idején a szülőjétől. Ezt az érzést újból és újból át szeretné élni.
Az, hogy egy férfi vagy nő miért vállalja ezt a szerepet attól is függ, hogy a kapcsolatban élő szerelme mennyire őszinte, vagy mennyire hitegeti. Az, aki egy házasság vagy kapcsolat mellett egy másik személlyel is megosztja szívét és életének bizonyos részét, az megmondhatja a szeretőnek konkrétan, hogy sosem fogja elhagyni a házastársát vagy a párját. Az ennél jóval tisztességtelenebb megoldás, ha a szeretőt azzal hitegeti, hogy véget vet a házasságnak, és utána együtt élnek majd boldogan. Azonban esze ágában sincs ilyen lépést megtenni és így egy hosszú és akár nagyon fájdalmas játszmába kényszerít mindenkit.
A kapcsolatban lévő fél dönthet úgy, hogy kilép a haldokló házasságból és a szeretőt választja, és onnantól együtt folytatják útjukat, ám mire erre a pontra eljutnak, már mindenki megszenvedte az egészet. Közel sem biztos, hogy tartós kapcsolat fejlődik ki. Alakulhat úgy, hogy a szerető átértékeli helyzetét, helyére rakja magában gondolatit, érzéseit, önértékelését és kilép a szeretői státuszból. Ám dönthet úgy, hogy marad harmadik, viseli a mellőzöttséget, és addig csinálja így, míg teljesen kihunynak érzései.
