A szerelem mindent felemésztő lángja után, ha nem marad más, csak hamu és fájó emlékek, az mindenkit padlóra küld. Tekintet nélkül arra, hogy mi mondtuk ki a végszót, netán minket utasítottak el. A szerelem vége fáj, a szakítás, piszkosul fáj, mindig. A véget követő, mondhatni törvényszerű rossz közérzet, világvégehangulat, önértékelési válságok, és rettentő magányosságérzet egytől egyik teljesen normális. Ahogy az a gondolat is, hogy képtelennek érezzük magunkat a folytatásra és a valamikori újrakezdésre egyaránt. Pedig képesek vagyunk rá. Eláruljuk, hogyan kezdj neki, összetört szíved darabkáinak megragasztásához.

Ne kezdj bele pótcselekvésbe!

Bármennyire csábítónak tűnik a gondolat, hogy visszaszokj a cigire, gyakrabban maradj ki éjszakára, netán olyan dolgokat csinálj, amelyek károsak, és ártanak a testednek. A szakítást követően gyakran öntudatlanul menekülünk a destruktív, önpusztító folyamatokba, egyfajta magunknak szánt büntetés gyanánt. De a féktelen bulizás, ivás, önmarcangolás hosszú távon nem nyújt megoldást.

Épp ezért olyan dolgok felé kell fordulni, amelyek első pillanatra ugyan nagyobb energiabefektetésnek tűnnek, de hatékonyabban és pozitív módon vezetik le a stresszt, és mintegy mellékhatásként az agy vegyületeire hatva, jobb kedvre derítenek. Ilyen például a sport vagy épp a kreatív agytekervényeket megmozgató írás.

Az apró változások végül nagy dolgokban manifesztálódnak. Lehet, hogy az első két edzés után csak hangyányit leszel felszabadult, de minden nappal jobban és jobban fogod magad érezni, plusz a tested is átalakul, karcsúbbá, izmosabbá válik, ami bizony önbizalomhelyreállító és növelő hatással bír. A versekbe, prózákba lelked minden fájdalmát beleírhatod, míg a már-már fizikai fájdalomként jelentkező stresszt kiedzheted magadból. Hidd el, szépen lassan már színben fogod látni a világot.

Gondolatelterelés

A fentiek pontosan jók arra, hogy lekösd a szakítást követő időszakban a szabad perceid, mert a barátok és a család sem fog örökké ráérni. Ilyen esetekben jön jól a sport, az írás, a mozgás, a bármi, ami az ex adatlapjának monitorozása helyett létezik. Mert annak, hogy percről percre csekkolgatod az adatlapját semmi értelme. Csak visszarángatod magad a legmélyebb bugyrokba, és az elfogadás helyett, csak belelovalod magad a miértekbe és a reménybe. Feleslegesen, ami egyszer nem működött másodszorra sem fog.

Élj magadnak!

Ostobaságnak hangzik? Lehet, de gondolj csak bele, hányszor volt az, hogy a saját érdekeid, vágyaid háttérbe szorultak, mert valamit közösen vagy az ő kedvéért kellett csinálnod, még akkor is, ha épp nem volt kedved? Gondold csak végig, hányszor kellett saját magadat háttérbe szorítanod az élet minden területén, hogy minden jó legyen!

Most, itt az idő, amikor senkihez sem kell alkalmazkodni, amikor akkor és azt csinálsz, amit csak szeretnél, és úgy, ahogy neked jó. Nem lesznek széthagyott kávésbögrék, egzecíroztatások, saját szabályaid felrúgására és életvitelére irányuló kényszerek. Csak szabadság. Éld meg, mert hidd el az első hetek után, az maga a mámor.