A távkapcsolatok még mindig reneszánszukat élik, és a távolság kicsit sem gátolja a szerelmeseket. Az első hónapok az önfeledt szerelemről, a fékezhetetlen érzések megéléséről és a mámorító együttlétekről szólnak. Na de, az első néhány hónap érzelmi viharai után a távolság, az idő, a párhuzamos életek, és a bizonytalanság szépen lassan árnyékot vet a szerelemre.

A távolság hagyján…

Nehéz valakivel úgy együtt lenni, hogy jobb esetben hétvégente vagy kéthetente találkoznak. Az egyik félben fel fog merülni az a bizonyos „olyan, mintha nem is lenne” érzet, ami az első lépés a kapcsolat kihűlése felé.

Valljuk be, nehéz fenntartani a tüzet és a szenvedélyt 200 kilométerrel és 3 megyével távolabbról, főleg ha az egyik fél olyan típus, aki az első időszakban főként igényelné a másik jelenlétét. Tény, hogy egy darabig ez megadja a dolog pikantériáját, de utána felüti fejét a kételkedés, és a bizonytalanság is.

…az a bizonyos bizonytalan

Mivel a napi vagy legalább heti három-négy találka kéthetente egyre vagy hétvégére korlátozódik, így akarva, akaratlanul felmerül az emberben, hogy mit csinálhat a másik, és mi az, amiről esetleg mi nem szerzünk tudomást. A mindennapi beszélgetések meghatározó elemévé növi ki magát szépen lassan, és beékeli magát az agyakba.

Elvégre még a „sima” kapcsolatoknál is nagyon nehéz kialakítani és fenntartani a bizalmat, a távkapcsolatoknál pedig eszméletlenül nehéz, épp ezért hamar meg tudja mérgezni a mindennapi kommunikációt és a ritka találkákat. Főképp, ha az egyik félről köztudott, hogy közvetlenebb mint az átlag, netán a flörtökkel sem bánik szűkmarkúan.

Görög hűség

Ezennel el is érkeztünk a legsarkalatosabb ponthoz. Persze általánosítani itt sem szabad, de gyakran előfordul, hogy a hiányt, a szerelmi impulzusokat és a vágyakat egy harmadik fél felé összpontosítjuk. Elvégre hat várossal odébb nem sok esély van arra, hogy lebukjunk, így csak a saját lelkiismeret marad hátra, és a gyötrő magány, amit bizony nehéz elviselni. Ha valamilyen fél pedig ráébred, egy átmulatott éjszaka után, hogy ez így nem fog menni, hiába minden érzelem, a magány utálata győz.

Pénz és szerelem

A szerelem drága, amúgy is, de ha az ember távkapcsolatban él, a kilométerek számának növekedésével egyenesen arányosan nőnek a költségek is. A leutazás, az apró meglepetések, az éjszakába nyúló telefonbeszélgetések, a közös programok, amibe olyankor anyait-apait beleadunk, mondván úgysem látjuk viszont egyhamar kedvesünket.

Ráadásul már csak azért is költségesebb a dolog, mert az egyedüllét sokszor lovall felesleges túlköltekezésbe. Egy új ruha, egy jó program a barátokkal fájó lelkünk kényeztetésére, nem mindig épp olcsó mulatság.

Élményhiány és vasmarkú idő

A kettőt nem lehet egymástól elkülöníteni. Mivel kevés idő jut egymásra, és jóval több másokra, így a közös élmények, amelyek egy kapcsolat apró építő kövei, elmaradnak, pontosabban nagyon ritkák. A felek egyedül vagy barátaikkal élik át életük meghatározó eseményeit, így a mindennapokból lassan kiszorulnak a nem 1-essel kezdődő irányítószámúak.

A kapcsolat végén mindkét fél általában a távolságot hibáztatja, aminek van is némi igazságalapja, de valljuk be, ha valaki valamit nagyon akar, azt úgy alakítja, hogy sikerüljön, és működjön.