Annyira emancipáltak vagyunk már ebben a forgatagban, hogy sok esetben elfelejtünk nők lenni, és ezáltal a férfiakban is hazavágjuk a férfiasságot. Rivalizálásba kezdünk a férfiakkal, pedig felesleges.

Jól tudjuk, hogy az a kapcsolat, amelyik nem mély érzelmekre épül, az a szövetség hamarabb felbomolhat. Ha stabil érzelmekre építkezik egy pár, jóval nagyobb az esélye, hogy a megpróbáltatásokat is együtt vészeljék át. Egy kapcsolatban nagy szükség van a szerelemre, a szenvedélyre, ez minden kétséget kizár. Csakhogy egy magasabb minőséget biztosít az, ha ezeken túl megéljük a gyengédség, az egymásra figyelés, a másik iránt érdeklődés, a beszélgetés mélységeit. Egy igazán jó párkapcsolat akkor válik tartóssá és kényelmessé, ha megismeri a másik életét, múltját, gyermekkorát. Érdemes megismerni, hogy párunk hogyan élte meg gyermekkorát, milyenek voltak szüleik, és nem elhanyagolható az sem, hogy megismerjék egymás addigi életét.

Nemcsak a másik életébe kell belelátni, hanem a temperamentumát is meg kell ismerni. Ez az ugyanis, amit a felmenőinktől öröklünk. Szeretünk fürdőzni abban, hogy egy-egy tulajdonságunkat kitől örököltük, de valójában a temperamentum az, amit ránk hagytak, a többit mi alakítjuk. Fontos társunk karakterének ismerete. Ez az, amelyet változtatni nem lehet, és ha már az elején kiderül, hogy nem stimmel, akkor sok veszekedéstől, drámától megkíméljük magunkat, párunkat. Még ha stimmelnek is a karakterek egymással, akkor sem garantált, hogy ne alakuljanak ki vitás helyzetek. A bajokat azonban nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hanem ki kell alakítani szabályokat, amelyhez mindenki tartja magát. A vitás kérdéseket meg kell beszélni. Mellőzni szükséges a kritikát és a minősítést, sokkal helyénvalóbb a tárgyközpontú vitázás. A férfiaknak általában nem erős oldaluk a beszéd, gyorsan és a lényegre törve igyekeznek mindent letudni, azonban olykor szembesíteni kell őket azzal, hogy a nő szemszögéből más színezetű a kérdéses helyzet. Mindent meg kell vizsgálni a másik oldalról is, és ez ugyanígy érvényes a nőkre is.

Hölgyek, merjünk igazi nők lenni. Ha párunk van, akit szeretünk és viszont is szeretnek, hagyjuk meg őket férfiúi pozíciójukban. Ezzel hozzásegítjük őket ahhoz, hogy mi pedig megéljük nőiességünk minden varázsát.