A fényképen egy magányos, idős úr látható, aki éppen hamurgert eszik egy amerikai étteremben, azonban csak első pillantásra tűnik úgy, hogy egyedül van. Az asztalon ugyanis a felesége fényképe látható kitámasztva. Azóta kiderült, a nyugdíjas bácsi mindenhová magával viszi a felesége képét, akivel 55 éven kerszetül éltek boldog házasságban. Az asszony öt évvel ezelőtt hunyt el.
Az étterem dolgozóinak és vendégeinek feltűnt, hogy a bácsi rendszeresen a fénykép társaságában vacsorázik, aztán amikor megtudták a teljes történetet, mindenki könnyekig volt hatódva.
A házaspár akkor találkozott először, amikor mindketten még csak 17 évesek voltak. Hamar felismerték, hogy igaz lelki társai egymásnak, ám a férfit rövidke románcuk után besorozták katonának, a lány családja pedig elköltözött Kaliforniából, így megszakadt a kapcsolatuk. A férfi azonban a háború közben is egyre szerelmére gondolt, és elhatározta, amint visszatér Amerikába, minden áron felkutatja a lányt. Tíz éven át kereste fáradhatatlanul, miközben mindenki mást visszautasított, mondván „halálosan szerelmes”. Egy véletlennek köszönhetően aztán rátalált szerelmére egy borbélyüzletben. Mint kiderült, a lány ugyanúgy képtelen volt kiverni őt a fejéből, és ő is hasonlóképp kutatott a férfi után az elmúlt években.
A boldog egymásra találást követően hamar összeházasodtak, 55 éven keresztül éltek szeretetben és békében az asszony 2009-es haláláig. A férfi azonban hűen őrzi azóta is felesége emlékét, a fényképét mindenhová magával viszi, esténként csókkal búcsúzik tőle és megünnepli a házassági évfordulójukat és az asszony születésnapját is.
A képet, amin a szerelmes férfi a felesége képének társaságában vacsorázik, eddig több, mint ötezren osztották meg, a bácsival pedig azóta számos vendég is beszélgetett, hogy aztán másoknak is elmesélhessék, amit a bácsitól hallottak:
„Nagyon gazdag ember voltam. Nem pénzben, hanem szerelemben.”
„Minden nap mondd el a feleségednek, hogy mennyire szereted.”
„Az emberek olyanok, mint a gyertyaszál. Bármelyik pillanatban kiolthatja őket egy fuvallat, úgyhogy élvezd a fényüket, amíg csak tudod...”
