Egy házaspár a szexuális problémáik megoldása céljából pszichológushoz fordul. Miközben megosztják a szakértővel minden titkukat, kiderül, hogy a kihunyt parázs, és a már sokkal ritkábban történő összebújás okozza a gondok gyökerét. Ekkor a pszichológus odafordul a nőhöz, és hevesen megcsókolja. A nőnek eláll a lélegzete a meglepetéstől, és persze a szenvedélyes csóktól.
- Látja, a feleségének erre lenne szüksége minden hétfőn, szerdán és csütörtökön. – világosítja fel a férjet a pszichológus.
- Hétfőn és szerdán rendben van, de pénteken golfedzés van.

A népszerű viccben azonban több igazság van, mint gondolnánk. Vajon ez a trend csak az egyesült államokbeli férfitársadalomra igaz, vagy az egész világra jellemző jelenségről van szó? Él bennünk egy sztereotípia, hogy a férfiak alapjában véve jobban kívánják a szexet, mint mi, nők. Talán ez a nők szexuális vágyainak sok évszázadon keresztül való elnyomása miatt él bennünk így, de korántsem biztos, hogy a valóságot tükrözi.

A fenti jelenséggel kapcsolatban szükséges tehát kijelenteni, hogy a szexuális vágy, és annak kinyilvánítása nem csak a férfiak előjoga. Napjaink társadalmában, ahol férfi és nő azonos mértékben kívánhatja a szexet, akár nyíltan hangot adva annak, megjelent a „férfiak elhidegülése” néven ismert magatartás. Bár erről még nem beszélnek széles körben, és elterjedt szakirodalom sincs róla – legalábbis a köztudatban – a jelenség igenis létezik.

A 40-es, 50-es éveiket taposó, párkapcsolatban, házasságban élő férfiak egy bizonyos idő elteltével elkezdik nem kívánni a szexet. A házas nők 60%-a vallja, hogy ugyanannyira, ha nem jobban kívánja a szexet, mint partnereik. Ebben a felállásban a szex elkezd monopóliummá, zsarolóeszközzé válni. Szex ugyanis akkor lesz, ha azt az a fél is akarni fogja, aki kisebb vágyat érez az együttlétre. Ekkor ő lesz az, aki megvétózza az összebújást, feltételekhez kötve azt.

A „ha szeretsz, ezt megteszed értem” és a „legyél kedvesebb, és este én is kedvesebb leszek” típusú átlátszó hadüzenetek még annál is kiverik a biztosítékot, aki nem szakképzett pszichológus. A zsarolás közismert formája, némi passzív-agresszív mellékhanggal fűszerezve.

Érdekes volna ennek a jelenségnek a mélyére ásni, hiszen a köztudatban máig az van, hogy a nő az, aki általában nemet mond, és nemet mondhat. Felmerül a kérdés, hogy mégis miért fordult meg ez a trend, illetve törvényszerű-e, hogy az idő elteltével a férfiak már nem kívánják feleségüket. Ha mégis így volna, őszintén reméljük, hogy ez csak átmeneti.

(Fotó: www.understandingrelationships.com)