Részben a szoros, baráti házasság sajátságos jellege készteti az embereket arra, hogy kikacsintgassanak belőle, állítja Esther Perel szexuálterapeuta a Slate magazinnak adott interjújában.

Esther Perelt az amerikai nemzet szexuális gyógyítójaként tartják számon. Ő a szerzője a „Szaporodás fogságban” című könyvnek, amelyben úgy érvel: azzal, hogy a benne élők a tökéletes kényelmet keresik, a modern házasság elnyomja az újdonság érzését és a kalandérzetet, amik viszont elengedhetetlenek a szexuális vonzalom kialakulásához. Most új könyvén dolgozik, melyben azt vizsgálja, mihez vezethet egy fullasztó házasság, mivé alakulnak a modern, átlátható korunk viszonyai?

Perel azt állítja, mindenki átlátható modern kultúránkban, azáltal, ahogy az emberek magukról beszélnek a tévében, vagy hogy mindent megtudhatunk róluk a modern technikák segítségével. A viszonyok 99%-a rendszerint idővel mindenképp kiderül a félrelépő fél e-mail levelezéséből, vagy a telefonjából. Kapcsolatainkban arra vagyunk kondícionálva, hogy mindent elmondjunk a házastársunknak, mert ha nem, akkor az gyanakvást kelt. Azzal azt sugallnánk a másiknak, hogy esetleg valamit el akarunk titkolni, ami megbocsájthatatlan árulás a szemében. Így viszont nincs magánélet, és nincs titoktartás sem.

Azt képzeljük, és azt szeretnénk, hogy a párunk a legjobb barátunk is legyen egyben, olyan valaki, aki minden igényünket kielégíti. De ez nem működhet így. Az ember nem kaphat meg mindent egyszerre otthon. Ami Perelt különösen érdekelte az az, hogy boldog, elégedett monogám kapcsolatban élő emberek vajon miért hagynak egyszer csak csapot-papot ott egy fellángolásért?

-Legtöbbször nem azért lépünk félre, mert egy másik embert keresünk. Nem azt az embert akarjuk elhagyni, akivel együtt élünk, hanem azt, akivé mi magunk váltunk az évek során.

Az érdekes kérdés az, vajon miért nőtt meg a félrelépések száma manapság, amikor már komoly tapasztalattal megyünk bele egy házasságba, hiszen voltak előtte más szexuális partnereink, és a válás is teljesen elfogadottá vált, senki nem akad fent rajta. Ebből arra lehet következtetni, hogy a félrelépő személyek nem boldogtalanak a házasságukban, nem ez motiválja őket a kikacsintásra.

Perel úgy fogalmaz, a csalfa emberek túl jók ahhoz, hogy kilépjenek a házasságukból, de túl rosszak, hogy benne maradjanak.

(Folytatás következik.)

(Kép: kiss925.com)