Néhány gondolatfoszlányt dobok egymásra, hátha Tisztelt Hölgyeim, önök is megtalálják benne azt a kapaszkodót, amiért legalább leülnek beszélgetni párjukkal, ha fény derül a turpisságra. Ne haragudjanak, mert néhol talán provokáló, amit olvasnak, de kizárólag azért, hogy gondolatot ébresszen Önökben..

De miért is hívom küzdőknek ezt a csoportot? Mert küzdenek a lelkiismeretükkel, és teljesen tudatában vannak annak a ténynek, hogy tilosban járnak.

Sőt, általában tisztában vannak a tettük lehetséges következményével is. Akkor miért is csinálják, ha ennyire okosak és fantasztikusan következetesek? Mert jó tilosban járni.

Mert azt gondoljuk, a többiek lebuknak, de mi nem. Mert a mi párunk megértő, megértőbb, mint a másiké. Mert az ösztön elnyomja a racionalitást. Mert minimum kettő dimenzióban, szerepben gondolkodunk. Családfőben és férfiban. A két szerepnek lehet akár kettő külön világa is. A család és az, hogy néha csajoznak, nem függ össze, sok esetben nincs kapocs, idegszál a két élet között. Ja és a küzdők tudnak akár kettőt is egyszerre szeretni. Legalább is így gondolják.

De ha már ezt a vágyat, ösztönt nem lehet leküzdeni és meg kell kapni az újat, az ismeretlent, akkor szeretnék eloszlatni három városi legendát, amelyet a hölgyek többsége dogmaként (megkérdőjelezhetetlen hitigazság) kezel egy ilyen helyzetben:

1. Mindent megkap otthon, mégis megcsal, ezért nem értem és ezért egy tetű.

Nem kap meg mindent. Nem kaphatja és nem is adhatja az új, a vadászat, a hódítás, az első randi, az első csók, az új felfedezésre váró test élményét. Szóval bizonyos esetekben a megcsalás akkor is megtörténik, ha otthon egyébként minden rendben van. Sok esetben, hölgyeim, Önök nem hibásak. Egyáltalán nem.

2. Annyival fiatalabb/idősebb/családos/ prostituált a hölgy a kapcsolatban, hogy mit képzelt, milyen jövője lenne vele.

Nem képzelt jövőt. Jelenben, „itt és most”-ban gondolkodik, eszébe sem jut (az esetek döntős többségében) új családot alapítani, újabb barátokkal, rokonokkal ismerkedni. Sőt, teljesen jól elvan a családjával.  

3. Mindent megkap otthon, mégis megcsal, ezért nem értem. (újra)

Biztosan mindent megkap?? Nem lett a huszonéves srácból, harmincöt éves korára, egy „mikor jössz haza apuci”, apukamadár? A libidós szeretőből egy folyamatos „átjönnek a gyerekek”, „most fáradt vagyok”, „ne itt”, „amíg nem fogyok le, addig ne kérlek” .. jéggel lehűtött, forrongó férfi?!

Nem véletlen, hogy az igazi létszám a küzdőkből a 30-40 év közötti (általában) apukákból kerül ki. Bizonyítás maguknak, csúcson a libidó, a barátnőt/feleséget lekötik az anyasággal járó teendők. Szelep kell, bizonyítás kell, kaland kell újra. Nehéz pálya ez minden résztvevőnek. Nem ördögök ők, csak férfiak.

Mielőtt nagyon felfortyanna bárki, hogy mit tudom én ezt, megjegyezném: a szerző nem egy gyermektelen szingli. De ezt a részét, férfitársaim elbeszélései alapján, nagyon sokan elrontják.

Nekünk a vágyunk nem csökken, csak mert „Apukák” lettünk. Sok ám a különbség közöttünk, nagy empátia szükséges egymáshoz. :)

Míg egy hölgy állapotos lehet (természetes úton) orgazmus nélkül is, addig nekünk igazi öröm a nemzés aktusa. Is. Nem felmentve a küzdőket, de nagyon sok esetben, onnan indul ki a vágy, hogy otthon működött évekig valami….majd hirtelen nem. Figyeljük meg a férfiak által beadott válások statisztikáját. Az első gyermek születése utáni első 24 hónapban, ez a szám kiugróan magas. És gondolom, ha lenne megcsalás statisztika, hasonló értékeket mutatna. Szóval valóban megkap a küzdő mindent otthon??!!

Ne arra fókuszáljanak, hogy ha nem a válasz, akkor azt jól meg lehessen magyarázni. Hanem mindent tegyenek meg, hogy megkapjon, amit csak lehet. Nem fog mindenre vágyni, de a lehetőségek maximumát elvárja.

A megcsalás, a lelkiismeret furdalás, a bujkálás a hazudozás, nem komfortos, viszont izgalmas és bele lehet jönni. Majd a küzdők átesnek egy ponton és e nélkül már nem is élet az élet. Ennek persze lehetnek szinterei, az ehhez kapcsolódó megítélések pedig hát ahány ház annyi szokás. Leírom miért nem megcsalás - ami megcsalás - a küzdőnek, ha belejön a sportág űzésébe:

• Prostituált (nem megcsalás, fizet érte, csak egy szükséglet kielégítés) 
• Masszázs (na az végképp nem) 
• Buli után egy éjszakás kaland (ha nem tudom a teljes nevét, az aztán igazán nem megcsalás) 
• Régi barátnő, feleség (hááát ez nehéz ügy, az emlékek miatt nem megcsalás) 
• Munkatárs (kivédhetetlen baleset, nem megcsalás) 
• Ügyfél (mindent az ügyfélért, természetesen nem megcsalás) 
• Fix szerető (nem klasszikus megcsalás, sok esetben segít a házasságon is) 
• Pornónézés (hülyeség, egy monitorral nem tudunk megcsalni senkit, kettővel sem. A lány monitor is igen ritka) 
• Külföld (ott nem értelmezhető a megcsalás fogalma, nem értik, azért nem számít)

Na de félre a tréfát!!

Ha Önöknek egy jóképű küzdő pasi a párjuk, gond van, hiszen akkor Ő másnak is kell. De akkor valószínűleg az ilyen úriember társa is csinos, tehát ugyanakkora a gond minkét oldalon. És ha esetleg nem annyira csinos, akkor is pont ekkora a probléma, mert ugye mi az, hogy valaki csinos... Mert a vadásznak, vadra van szüksége, az meg ott lapul valahol Önök között.

Hova is jutottunk a három cikk során? Sehova. Mit is tanultunk belőle? Semmit.

És ez így van jól, erre nincs válasz, vagy recept, hogyan kezeli valaki, ha megcsalják. Függ az önismerettől, a múlttól, a testképtől, a függőség mértékétől, a hittől, a szülők mintájától, a vágyaktól, az időponttól….és ezer meg egy dologtól.

Mindössze annyit kérek férfitársaim nevében, hogy higgyék el, alapvetően nem azért csal meg egy férfi egy nőt, hogy jól megalázza, fájdalmat okozzon neki. Ez sajnos a felszínre kerülő (nem erkölcsös) cselekmény következménye, de nem mozgatórugója. Mi alapvetően senkit nem akarunk bántani, egyik résztvevőt sem.

Én nem ismerek olyan férfit (normál párkapcsolat, egészséges elméjű ember), aki reggel úgy ébred: ma megcsalom a párom, majd jól lebukom és bűnhődni fogok, miközben Neki rettenetesen fog fájni, hogy megaláztam, de szuper nap lesz!!

Szóval szimpla lúzerség ha megtudják, hogy a férfiember tilosban járt. Kezeljék is így kérem.

Ja és ami még fontos: ha büntetést szabnak ki, akkor az legyen tiszta és egyértelmű. Válás, gyémántgyűrű, bármi... De ne mérgezzék a dolog felhánytorgatásával a hátralévő akár tíz éveket. Az értelmetlen és közös szenvedéssé válik.

Vigyázzanak magukra és maradjanak mindig ápoltak, kívánatosak!

 

Dr Csé

Itt olvashatják az 1. részt.

(Fotó: rmmagazine.co.uk)