- Az aszexuálisok azt hangsúlyozzák, hogy ők normális emberek és az aszexualitás ugyan "másság", de ők semmivel sem érnek kevesebbet. Mindössze hiányzik belőlük a szexuális motiváció. Például szexuális ingerre van erekció, viszont nem érez késztetést egy aszexuális, hogy szexuális kontaktust létesítsen akár nővel, akár férfival – magyarázza Bibók Bea párkapcsolati és szex-tanácsadó. – Ők azok, akik erősen tiltakoznak az ellen, hogy a hétköznapokban a szex túl hangsúlyosan van jelen, nyomasztja őket a túlerotizált világ. Az aszexualitás szempontjából egyébként a mostani tizen- és huszonévesek jóval érintettebbek, mint elődeik. Hiszen a szülőknek egyre kevesebb az idejük gyerekeikre, pedig fontos a gyermek által feltett kérdéseikre válaszolni. Ha nem kapják meg a válaszokat, akkor megtalálják a pornót. A pornó pedig nem az érzelmekről szól, ezért folyamatos csalódások érik őket, végül kiégnek, s mindez átcsaphat nemi érdektelenségbe.
Jelenleg folynak az aszexualitást érintő kutatások, s ha ezek igazolják e másságot, mint a szexuális beállítottság negyedik típusát, az aszexuálisok is megkezdhetik küzdelmüket a „társadalmi elfogadásért”. Egyesek ebben a folyamatban hasonló mozgalmat látnak, mint a huszadik század 70-es éveiben indított, a homoszexuálisok beállítottságának társadalmi elfogadásáról folytatott harcban. Az aszexuálisok a legfontosabb dolognak tartják, hogy érthetővé tegyék a társadalom, a heteroszexuális többség számára, hogy a szex iránti közömbösség nem elmebetegség és hogy valóban létezik.
Nem is olyan régen, 2011-ben indult útjára az AVEN (Asexuality Visibility and Education Network), az aszexuálisok nemzetközi hálózata, amelynek mára már 35 ezer – köztük magyar - tagja van, jellemzően kései tinédzserkortól harmincas évekig. A mozgalom kultikus figurája, David Jay így látja a kérdést: „A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van, akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dologra koncentráld, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel.”
Szakértőnk szerint e másság felismerése hasonló folyamat, mint a homoszexuálisoknál, ezért az, hogy terapeutához kell-e fordulni, mindig egyénfüggő. Ha párkapcsolati kudarcokból, egyéb jelekből rájött valaki aszexualitására, de mégis állandóan szorongás gyötri és bántja, - hogy nem képes a társadalmi normáknak megfelelni, ahol természetesen a szex is megtalálható az elvárások listáján -, akkor mindenképpen érdemes szakember segítségét igénybe venni. Hiszen az első lépés az önelfogadás, s ez nem mindig megy egyedül.
Az aszexualitás hátterében egyébként nem egyszer szexuális zaklatás, korán elveszített családtag, nem megfelelő családi minta húzódik meg, de betegségek és olyan fizikai problémák is állhatnak, mint az elégtelen hormonműködés, gyógyszerek mellékhatása, szülésnél tapasztalható hormonváltozás, vagy klímax.
(fotó: asexualityarchive.com)
