A fájdalom életünk velejárója, és egyben evolúciós túlélésünk záloga. Nélküle bátran átsétálnánk a forró parázson, félelem nélkül nyúlnánk a szikrázó áramvezetékhez, és a pirítósból is késsel szednénk ki a beleragadt kenyeret. Az évszázadok alatt génjeinkbe ivódott vészjelzés azonban figyelmeztet, ha olyat csinálnánk, ami fájdalommal jár. A fájdalom intenzitásának észlelése alapvetően szubjektív alapokon nyugszik. Van, aki egy kis karcolástól is papot hívat, míg más szisszenés nélkül tűri a nyílt lábszártörést is. Kontrasztos példa, de remekül szemlélteti, hogy mint máshogy viszonyulunk a fájdalom mértékéhez, ami az életérő fájdalomküszöb számlájára írható.

Szőke, barna, fekete, vörös?

A sztereotípiák általában a szőke hajú nőket érintik. Valahogy mindig a szőke nős vicceken nevetnek az emberek a legnagyobbat, és ha a forgalmi dugó okozóját vádolják a sorban álló felbőszült autósok, a legtöbben akarva akaratlanul azt gondolják, hogy a káoszt okozó sofőr „biztosan nő, és ráadásul szőke is”. A hajszín ilyen esetben már előre vetíti az emberek vélekedését az adott személyről, annak ellenére, hogy bizonyított vagy koholt vádak adják annak alapját. A hajszín kérdése nem csak a sztereotípia-gyárosokat ihlette meg, hanem a tudomány emberét is.

A Southampton Egyetemi Kórház egyik friss kutatása ugyanis azt vizsgálta, hogy van-e a hajszín és a fájdalomérzet között összefüggés. Nos, nem lövünk le nagy poént azzal, ha már előjáróban annyit elárulunk, hogy van.

A kutatás során a szakemberek harminc évnél idősebb vörös hajú alanyokat teszteltek, olyan módon, hogy érzéstelenítés mellett enyhe áramütést mértek a combjukra. Ugyan ezt a barna és fekete hajszínű kontrollcsoport tagjain is elvégezték. A fájdalomra adott reakciókat a kutatók összevetették, amiből az derült ki, hogy a vörös hajú emberek minden esetben intenzívebben reagálnak a fájdalomra, és fájdalomküszöbük sokkal alacsonyabb, mint eltérő hajszínű társaiké.

A vörös haj és a gének tánca

Már nem számít olyan ritkának a vörös haj, amit egy olyan génvariáns eredményez, ami az endorfintermelésért, azaz a test saját fájdalomcsillapítójának előállításáért is felelős. A szakemberek szerint ennek a génnek köszönhető a vörös hajúak alacsonyabb fájdalomküszöbe.

De nem csak a Southampton Egyetemi Kórház kísérletezett ezzel. 2002-ben egy amerikai tanulmány szintén a vörös haj és a fájdalomszint összefüggését vizsgálta, amiből kiderült, hogy a vörös hajú nőknek 19 százalékkal több fájdalomcsillapítóra van szükségük. Egy másik, dán tanulmány szerint a vörösek a hideget is rosszabbul bírják. Sőt a méhcsípésnek is jobban ki vannak téve, ugyanis a fullánkosok előszeretettel csípik őket meg, ami az állatvilág számára feltűnő hajszín miatt van. Cserébe viszont kevésbé érzékenyek bizonyos bőrfájdalmakra.

Furcsa babonák

Ahogy a természet, úgy a történelem sem volt kedves a vörös hajúakkal. A középkorban vámpíroknak titulálták őket, míg az ősi Egyiptomban sem volt szerencsés vörös hajjal születni, ugyanis a vörös hajúakat élve elégették, áldozva ezzel Ozirisz isten előtt.

A vörös haj általában a skótokra jellemző, a népesség 13 százaléka ezzel a hajszínnel született, sőt állítólag Artúr király is vörös tincsekkel látott napvilágot.