Nagy döntés az életünkben, ha arra adjuk a fejünket, hogy a megszokott életünkön változtassunk. Ha eredményt akarunk abban elérni, hogy testünk nem szeretett részein pozitív változások menjenek végbe és azt a képet lássuk magunkról, amit szeretnénk, annak érdekében tenni kell. Jól tudjuk, hogy ebben milyen kemény fizikai munka is van, valamint agyban kell eldönteni a változást. Ekkor kezdünk el összetett folyamatokkal odafigyelni testünkre, egészségünkre. Valószínűleg sokunk kezdi azzal a lépéssel, hogy a miheztartás végett a mérlegre áll. Ez ugyanis a kiindulási pont. Ehhez mérve tudjuk majd az eredményeket koordinálni. Bizonyos idő eltelte után újból következik a mérlegelés. Ha elérjük azt, hogy az érék csökkenjen, feldobódunk, a befektetett energia és az akarat meghozta a várt eredményt. És ha a mérleg ugyanazon a számon áll? Felmérgeljük magunkat és félredobjuk az elveket, az elgondolást azért, mert nem éri meg? Semmit nem jelentett az, amit eddig csináltunk? Netán csak még inkább felspannol az, amit a mérlegen látsz? Még célratörőbben és határozottan beleveted magad abba, hogy testünket a kívánt formába hozzuk? Bármelyiket is éljük meg, mindegyik normális, hiszen a súlyvesztés, az alakformálás nem azonnal megmutatkozó folyamat, a befektetett idő és energia nem biztos, hogy akkor mutatja meg magát, amikor mi számítunk rá. A fogyás, a súlygyarapodás, a stagnálás mind-mind az életmódváltás velejárója lehet. Nem is egyszerű ezt kezelni. Az is normális, hogy a súlyunk is változik, ugyanis nagyon sok mindentől függ, hogy éppen mennyit mutat a mérleg. Beleszól az étrend, az energiaégetés milyensége, a testmozgás, a folyadék- és táplálékfogyasztás minősége és mennyisége is. Van értelme tehát annak, hogy mérlegre álljunk? Valami mérce mégiscsak kell, hogy hol tartunk, de milyen gyakran tegyük ezt?

A súlymérés kontroll, vagyis szükséges tudnunk, hogy a befektetett energia mennyiben térült meg. Van az a gyakoriság azonban, amikor a mérlegelés nem motiváló hatású, hanem frusztráció és félelem jegyében történik. Ez mindenkinél mást jelent, ezért nincs is általános szabály arra, hogy milyen időközönként álljunk mérlegre. Fontos a rendszeres méretkőzés, de azt kell alkalmaznunk, amely motiváló számunkra.

Sokak a napi mérlegelés mellett döntenek, mert az kiszámíthatóságot biztosít számukra, mivel így napra pontosan nyomon tudják követni testük alakulását. Ha így teszünk, akkor könnyen szembesülhetünk azzal, hogy az egyik nap mért jó eredmény után másnak visszaszökik ugyanaz a kilo.

A heti méretkőzés nagyobb lehetőséget biztosít arra, hogy hét nap alatt jó eredményt tudjunk elérni. Ebben az esetben érdemes egy napot kitűzni a mérlegre álláshoz.

Vannak, akik csak úgy ad hoc módon mérik le testsúlyukat, amikor eszükbe jut. Ők nem a számok rabjai, de ilyenkor kapnak képet arról, hogy épp hol tartanak, és az mennyire közelít az elképzelt eredményhez.

Van egy csoport, akik nem mérgezik magukat a számokkal, így mérlegre sem állnak. Elegendő bizonyíték számukra az, ha a ruhába bele- vagy kifogynak.

Bármelyik módszert is választjuk, így is, úgy is idő és kitartás szükséges ahhoz, hogy testünk reagáljon a mozgásra, az étrend váltásra.