A dezodor veszélyeinek feltárására először a CFC hajtógázokkal kapcsolatos vizsgálódások nyomán került sor. A hajtógázas dezodorok szerves összetétele között megtalálható a  Chlorofluorocarbon azaz a CFC mozaikszóból álló vegyületről kiderült, hogy ózonpajzs gyilkos szer. Ennek a gáznak (is) köszönhetően pusztult el a védelmet nyújtó pajzs két tucat százaléka, emiatt még a nagyobb baj bekövetkezte előtt, kivonták a CFC-t a forgalomból. Bár meg kell hagyni, az 1987-es betiltása óta, csak napjainkra kezd regenerálódni az ózonpajzs.
A CFC hajtógáz helyett a dezodorokba, azóta butánt és propánt tesznek.

Az izzadásgátlók méltán kiérdemelhetnék a „vegyszerbánya” titulust. Összetevőik közt megtalálható az alumíniumsó, mely a verejtékmirigyek nyílásait szűkíti, tömi el. Az alumínium vegyületeit már többször tették felelőssé az Alzheimer-kór és a mellrák kialakulásáért, bár döntő erejű bizonyíték még nem született. Egy másik veszélyes vegyület is megtalálható egyes dezodorokban, ez nem más, mint a triklozán, amelynek egyes vélekedések szerint  antibiotikum-rezisztenciát okozhat. Ezeken felül nagyjából 10-12 bőrirritáló és/vagy bőrallergiát okozó anyag található a dezodorokban.

Ha szeretnénk egy kicsit jobban megóvni a bőrünket, és mentesíteni a vegyszerektől a test ezen részét, akkor érdemes olyan termékeket keresni, amelyek organikus, vagy legalábbis többnyire természetes eredetű anyagokból állnak. Érdemes elolvasni az összetevők listáját, és kerülni a hajtógázas formátumot. Helyettük a pumpás válfaj ajánlott.

Mivel sokaknál a dezodor szinte az ellentétes hatást váltja ki, és fokozza vagy épp szagosítja az izzadást, ezért  érdemes kipróbálni a természetes eredetű, bio vagy házi készítésű változatokat, amelyek a köztudatban kialakult képpel ellentétben, igenis hatékony védelmet nyújtanak az izzadás ellen.