Már Hammurapi babiloni király törvénykönyvéből is hiányzik a 13. sor. Tizenhárman ülni az asztalnál szerencsétlenséget jelent, a repülőn sor és ülés, szállodák emeleti és szobaszámozásánál bizony nem ritka, ha nem találkozunk a bűvös számmal, amely ha netán péntekre esik, hát bizony szabályos aggódás tudja hatalmába keríteni az arra érzékenyebb személyt.
Hogy mi mindent lehet vagy éppen nem szabad tenni ezen a napon? Hát kölcsönadni, avagy kérni nem ajánlott. Háziasszony társaim, ma bizonyos női munkák is tiltottak, nem lehet főzni és mosni sem, kerülendő a tűzrakás és aki éppen arra készül, bizony a tollfosztás sem javasolt. A hagyomány szerint továbbá Luca napján nem szabadott kenyeret sütni, helyette kovász nélküli Luca-lepény vagy pogácsa készülhet, kukorica vagy hajdina lisztből. Eleink kitették éjszaka az asztalra, éjjel elvitte Luca boszorkány. Jár kel még a mondás, miszerint, ha pénzt sütnek bele, s az illető ráharap, bizony szerencsét hoz részére.
Maga Luca a kétarcú teremtmény. Keresztény mártír, vakok és szembetegségben szenvedők védőszentje, neve a Lux-fény szóból származtatható, maga a jóság, ugyanakkor a boszorkányos arca is ismert volt. Ez utóbbi, ártó szellemet próbálták távol tartani a legsötétebb éjszakán, minden ajtót és ablakot bezárva, fokhagymát helyezve a kulcslyukba, seprűt keresztbe téve az ajtóhoz, hogy abban felbukjon a gonosz.
Hagyományos cselekedet e napon Luca búza ültetése. Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több óvoda és iskola mutatja be a gyermekeknek és őrzi ezt a népszokást. A búzát ütessük kis cserépbe, csíráztassuk, harmatszerűen locsolni szükséges. Egykor az idősebb asszonyok szájukba tett vízzel „öntöztek”. Amennyiben a búza kivirul karácsonyra, a friss hajtásokból, gyenge búzaszálakból lehet következtetni a következő év termésére. Ma szívesen helyezik az ünnepi asztalra kék szalaggal átkötött, közepén gyertyával díszített, friss ültetésű Luca búzát.
Nincs Luca nap Luca széke nélkül. Hajdan bölcs férfiak boszorkányvadászatra adták fejüket, s ehhez volt kívánatos eszköz a szék. Amit ők maguk faragtak, nem kevesebb, mint karácsony napjáig, 13 darab fából. A szék lassan, az ünnepig készült el, alapvetően a 31 cm átmérőjű, 8 cm vastag ülőlaphoz cser, akác és kőris volt az alapanyag, míg a lábhoz megannyi fát, vörös és lucfenyőt, cseresznyét, gyertyánt használtak, szigorúan szög nélkül, bükkfából készült ékekkel. Aztán az éjféli misén kellett ráállni, meglesni a boszorkányt, majd nyomban elégetni.
A jóslásoknak és varázslatoknak nincs vége. Nagyszülők közül többen még a mai napig alkalmazzák az úgynevezett Luca naptárt, annak jósló és beteljesítő erejének hitével. December 13-i kezdéssel minden nap feljegyzik az aznapi időjárást amely következtetni enged a következő 12 hónap időjárásának jellegzetességeire. S lám, a hagyományos naptár időjósló képessége kétséget nem ismerve jelzi, mi várható a következő esztendőben. Mások a vöröshagymára, pontosabban annak lefejtett 12 rétegére bízták az időjóslást. Mindegyik héjba kevés sót helyeztek, amelyikben megolvadt, arra a hónapra csapadékot jósoltak, nem is keveset.
A Luca napot körüllengte valamiféle párosodási kedv és szerencsés esetben jóslat a közelgő házassághoz. Ez hajdanán a paraszti világban a lányok legfontosabb vágya, azontúl kötelessége is volt. Ezért is kapcsolódik a jeles naphoz számos férj jóslás, vagy legalább a tudat, hogy egyáltalán férjhez megy-e a fiatal. Szokás az úgynevezett Luca-ág kivirágoztatása, gyümölcsfa ágát tették vázába, vízbe, s ha karácsonykor kizöldült, kibimbósodott, jelzést kapott arra, hogy hamarosan férjhez megy a leány. Ismert és alkalmazott volt, a gombócfőzéses remény. A tésztába különböző esélyes fiatal urak nevét helyezték, s főzéskor az első felbukkanó gombóc rejtette a jövendőbelit. S bizony nem voltak restek megrugdosni a disznóól oldalát sem, amely felzaklathatta a sertésállományt, mert a hiedelem szerint amennyit röffentet, annyi év múlva kötik be a leány fejét. Mások inkább kiálltak a domboldalra, s figyelték a kutyák ugatását, úgy vélték, amely irányból jön, abból az irányból várható a majdani férj.
Tradicionális kotyolással kísért menettel kezdődött a régi idők Luca napja. Már hajnalban elindult a gyereksereg. A falusi fiatalok körbejárták a szomszédságot, termésvarázsló, kedvező jószágszaporulatot ígérő mondókákat, versikéket ismételve, „Luca Luca kitykoty”. A mindenféle jót az ifjúság szalmára vagy fadarabra térdepelve zengte, amit a gazdasszony bevitt a tyúkólba, remélve a tyúkok szapora adakozását. Cserébe almát, diót, kalácsot kínált a gyerekeknek. Amennyiben nem adtak a háziak ajándékot, rögvest gonosz rigmust, átkot adtak cserébe az ifjak, megfontolandó volt hát az elutasító magatartás.
Mondják, „Szent Lucának napja december 13-át rövidre szabja”. Különösen babonás nap ez a mai, a leghosszabb éjszakát adja nekünk. S ne keseredjünk el, ha este azt tapasztaljuk, ma valahogy nem haladtunk a dolgainkkal, mert a hagyomány szerint, amibe ma belefogunk, azt úgysem tudjuk befejezni. Így hát inkább zárkózzunk be, ha tehetjük :o)!
(fotó: alfahir.hu, rece-fice-fono.blogspot.com, szeretlekmagyarorszag.hu, szallasvadasz.hu, kreatanya.blogspot.com)
