Mosakodás: péntek reggel az ifjú lányok arcukat a patakban mosták, hogy megszépüljenek, a megújulás, még szebbé válás reményében. De mosakodtak a betegek is, sőt a magatehetetleneket is levitték a patakhoz, egészséget, gyógyulást remélve számukra.

Érdekes volt a féregűzés hagyománya is. Volt, hogy a gazda meztelenül szaladt a ház körül hajnalban, vagy összegyűlve, kereplőkkel üldözték a férgeket messzire. A férgek komolyan beették magukat a szokás és hiedelem világba, hiszen a gyásznap miatt, ha valaki tüzet gyújtott vagy kenyeret sütött, hát azt is férgek lepték vagy kővé vált.

Természetesen dologmentes nap a nagypéntek, az ima és az ének ideje a hagyomány szerint. Nem sül a kenyér, nem kapálódik a föld és az állatot is csak a legszükségesebb mértékben kell ellátni.

A fürdésből, megtisztulásból, ennek hagyományából ered a locsolkodás divatja is, természetesen városi-kölni- formát is felvéve. Ha tovább folytatjuk a szimbólumok vizsgálatát, akkor a következőeket, feltétlenül meg kell említenünk.

A tojás: termékenységi szimbólum, a locsolás vagy vesszőzés utáni, lányoktól kapott ajándék. Mostanában akár csokiból is. De mint szimbólum, vezet az ünnep során a bárány előtt. A bárány áldozati állat (is) volt, innen az eredet. Jézust említik, mint isten báránya, hiszen áldozata emléke is a mai nap.

A nyúl, nyuszi, alapvetően nem klasszikusan magyar jelkép, mint a tojás és a bárány. (Amely természetesen nem csak hazánkban jelenik meg). A nyuszi, Németországból került ide. Nálunk csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg.

Eredete igen izgalmas, a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, azonkívül a nyúl maga is termékenység szimbólummá lett, rendkívüli szaporasága okán. Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barkaágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.

És ami a legfontosabb, drukkoljunk, hogy ne essen az eső ma, mert ahány csepp eső, annyi méreg, amennyi szem lehull.

(fotó: anyanyelvapolo.hu)