Ma már nem megy ritkaságszámba, ha egy édesanya egyedül neveli gyermeké(ei)t. A legtöbb esetben válása áll a család felbomlása hátterében, máskor pedig az édesapa sajnálatos halála töri meg a család életét. Sokkal több egyedülálló nő neveli gyermekét, vagy gyermekét, de arra is találunk példát, hogy a fent említett okok valamelyike miatt az apára hárul a gyermek/gyermekek nevelése.

Az egyedülálló anyuka is ugyanolyan értékeket képvisel, mint az, aki férjével, párjával együtt teszi ugyanezt, mégis más ezeknek a nőknek a megítélése.

A gyermekét egyedül nevelő édesanyára sokan úgy tekintenek, mint egy csodabogárra. Főleg azok, akik párjukkal közösen nevelik a csemetéket, és a munkamegosztás, a gyereknevelés és a gondozási faladatok is megosztva működnek.

Egyedül minden nehezebb, pláne egy nőnek. Nemcsak a gyerekek ellátásával, a betevő megteremtésével kell foglalkozni, de olykor a háztartási eszközök, berendezések is beadják a kulcsot. Milyen jól jönne olyankor egy hozzáértő kéz, aki leveszi a terheket az emberről és szerszámokkal a kezében orvosolni tudná a problémát. Az egyedülálló édesanyák vagy nem riadnak meg a kihívásoktól és megpróbálják maguk megoldani a problémát, vagy pedig szakembert hívnak a munkához. Amit azonban egységesen utálnak, az a többi ember sajnálata. Azok az anyukák, akik egyedül nevelik gyermekeiket semmivel nem értéktelenebbek és kevesebbek, mint azok, akik párjukkal, férjükkel együtt élnek. Olykor az élet nagyon nehéz, csakhogy ez így lehet akkor is, ha férj mellett él valaki. Házasságban élve is belesüppedhetünk az önsajnálatba.

Az az anya, aki egyedül él gyermekeivel ugyanúgy megtalálhatja a boldogságot, mint házasságban élve. Ez egy hamis kép ezekről a nőkről. Biztosan vannak megkeseredett és boldogtalan egyedülálló anyák, mint ahogy boldogtalan házasságok is léteznek.  Ehhez nincs másra szükség, csak az emberi hozzáállásra. Döntés kérdése, hogy a házasságot rendbe hozzák-e vagy sem, elválnak-e vagy sem.

Mindig vannak az elvált, vagy magára maradt anya mellett olyan emberek, akik „előre tudták, hogy ez lesz”. Az életünket nem kell nagy nyilvánosságra hozni, így a válás sem tartozik senkire.

Ha egy család egyszülőssé válik, valóban megváltozhat az élet, hiszen a két szülő helyett csak egy van jelen a gyerekek mindennapjaiban, a feladatokra és a problémákra is. Kevesebb a lehetősége egy anyának arra, hogy bulikról bulikra és különböző rendezvényekre járjon. Még ha van is külső segítség, aki a gyerekekre vigyáz olykor, saját magának kell az legtöbbször vállalnia, így nehezebb magára időt szakítania.

Egy szülővel a háztartás vezetése, a gyereknevelés és minden más elintézése is sokkal nagyobb terhet ró az édesanyára, éppen ezért biztosan jól esnek a dicsérő szavak. Olykor emberfeletti küzdelemnek tűnő, amit ők csinálnak, mégis megoldják.

Az ember ugyan társas lény, de a gyerekek érdekét is figyelembe véve nem minden áron mennek bele kapcsolatba.  Bármilyen kedvesek a rokonok, barátok, akik randikat szerveznek az egyedülálló anyának, ne csodálkozzanak, ha abból semmi nem lesz.