Jump to content

150 + 1 éve született a belga polihisztor

2014. 04. 03. 10:10

Henry van de Velde az Art Nouveau képviselője és a Bauhaus előfutára, korszakának kiemelkedő képzőművésze. Tehetsége saját hazájában kevesebb elismerést kapott, miközben kiemelkedő kortársaival Németországban ültették el csíráját a jelenre is ható, világrengető művészeti mozgalomnak.

Van de Velde méltán érdemelte ki a polihisztor elnevezést. Tehetsége széles tartományban mozgott, egyaránt megmutatkozott az építészetben, bútortervezésben, kifinomult érzékkel bánt a kerámiával, textillel, bőrrel, üveggel és fémmel, tipográfiái és illusztrációi inspiráló hatásúak a mai napig.

Géniusz volt a maga nemében, festményeit olyan nagysághoz is hasonlították, mint van Gogh. Azzal a képességgel bírt, amivel kevesen, bármire tudott hangolódni és azt lenyűgöző módon tette láthatóvá a képzőművészet eszközeit használva. Remek hamisító vált volna belőle, szerencsére nem vágyott mások utánzására, így az utókor sem lett szegényebb.

Kezdeti alkotó évei festészetétől az alkalmazott képzőművészet irányába fordult azzal a céllal, hogy a mindennapi tárgyakat a szépség és a forma, valamint a funkció egyesítésével ruházza fel egyszerre. Persze úgy könnyű, ha a környezetben van fizetőképes kereslet a minőségi munkákra. Folyton frissülő szemlélettel, újítások iránti nyitottsággal nyúlt tervezéshez és alkotáshoz, a korábban kevésbé vagy egyáltalán nem használt anyagokkal bánt merészen. Felismerte, hogy szükséges a művészet és az ipar összekapcsolása. Hazája mellett több helyen megfordult Európában, ám hosszabb időt Németországban töltött. Ott, ahol a hozzá hasonló elhivatottságú, kiemelkedő kortársaival megalkotott Arts and Crafts szemléletű weimari iskola tanárai, tanítványai az öreg kontinenst is elhagyó képzőművészeti stílus, a mindenek felett álló bauhaus alapjait tették le.

Egyértelmű, hogy a fenomén maga építette, s rendezte be otthonukat, ráadásul előképzettség nélkül, ösztöneire hallgatva. Nem is akárhogyan. A sokoldalú művész, aki anélkül, hogy megfogalmazta volna, képes volt az egész élettérre tervezni, nem pusztán az épületet, hanem a benne rejlő minden részletre, tárgyra, burkolatra, bútorra volt ötlete a legutolsó kiskanálig. A magát egyértelműen autodidaktának valló Van del Velde mestere volt azon tárgyalkotásnak, amelyen nem fog az idő vas foga, örökségül hagyta nekünk művészete elvét és tárgyi világát, amely kompromisszumok nélkül állja meg helyét a mai enteriőrtervezésben.

(fotó: presscenter.org, brusselnieuws.be, detail.de, aboutartnouveau.wordpress.com, bonluxat.com)