A tanítási szünet kiváló alkalom arra, hogy a kicsik kipihenjék az óvoda, iskola okozta fáradalmakat, mely az egyik fő stressz forrás lehet az életükben. Ugyanis ez idő tájt meg kell felelni az óvó, tanítónő elvárásainak, alkalmazkodniuk kell a közösséghez, ahol az idejük nagy részét töltik, valamint az állandó szülői elvárásoknak is eleget kell tenni. A legjobb családokban is előfordulhat, hogy a szülők sokat dolgoznak, fáradtak esetleg nem tudnak annyi időt fordítani a gyermekükre, mint amennyit kellene. A gyerekek pedig életük során számtalanszor hallják, hogy, csak akkor lehetnek sikeres felnőttek, ha jól és sokat tanulnak, különben nem lesz jó állásuk és nem fognak boldogulni az életben.

Stressz kiváltó okai…

A stressz mindennapi életük részévé válik. Ezt kiválthatja új családtag születése, halála, szülők kapcsolatának változása, egy hirtelen jött baleset, tanári viselkedés, osztálytársakkal, barátokkal kialakított kapcsolat, stb. A stressz minden gyermekre más módon hat, ezáltal mindenki más módon éli meg, és más módon is vezeti le azt. Elsőként a kedélyállapotukon figyelhető meg változás, hangulatuk ingadozóvá válik, viselkedésük megváltozik. A gyermek kivetíti a belső feszültségét a környezetére, igyekszik levezetni a belső frusztrációját. Az addig csendes, nyugodt, visszahúzódó gyerekből könnyen lehet izgága, hangos, és szófogadatlan.

Tünetei...

Ezen kívül előfordulhatnak olyan problémák, mint az ágybavizelés, alvásproblémák, fej és gyomorfájás. Iskolai koncentrációjuk romlásnak indulhat, nehezen tudnak figyelni, nehezükre esik a házi feladat elkészítése. Kisgyermekeknél megfigyelhető, hogy a folyamatos stresszhatás következményeként, olyan viselkedésformákat vesznek fel, mely addig nem volt rájuk jellemző. Ilyen az orrpiszkálás, haj babrálása, feleselés a szülőkkel, „semmi nem jó” állapot, verekedés.

Ha a gyermek viselkedésében hirtelen változást észlelünk a legfontosabb megbeszélni vele, hogy mi az, ami nyomasztja őt. A gyermek számára ugyanis a szülő, a legbiztosabb pont az élete során, akihez bármikor, bármilyen probléma esetén bizalommal tud fordulni.

A szülőnek meg kell teremteni egy optimális helyzetet a problémafeltáró beszélgetéshez, ahol a gyermek el tudja mondani, hogy mi az ami zavarja. Ezen kívül hasznosak lehetnek a különbözős stresszkezelő technikák, a sport, mozgás bármilyen formája, alkotó tevékenységek, relaxációs technikák alkalmazása, és a közös családi programok, a TV és egyéb tevékenységek helyett. Amennyiben a stressz elhatalmasodott a gyermeken és a szülői segítség már nem elegendő ajánlott gyermekpszichológus segítségét kérni.