A kisgyerekek válogatósak, főképp a zöldségeket és gyümölcsöket ignorálják, na meg azokat a falatokat, amik tele vannak fontos tápanyagokkal. Egy darabig nincs is ezzel probléma, hiszen a nem szeretem listát ellensúlyozza a kedvencek lajstromja, amiből pukkadásig falná magát a gyerkőc.

Két, három éves kor körül ne kell kétségbeesni, ha sok mindent nem szeret a csemete, ellenben ha a dolog sokáig elhúzódik, és már a favorizált falatokat is csak turkálja, akkor érdemes elgondolkozni, azon hogy felkeressük a háziorvost.

Nem kell kétségbeesni, nem fog éhen halni!

A legtöbb szülő pánikba esik, ha a gyerek nem eszik – szerinte – megfelelően. Az aggodalom jogos, mert a csemete nem kap megfelelő vitamin és ásványi anyagot, amire szüksége lenne, viszont attól nem kell tartani, hogy éhen hal. Ha már napi küzdelem szintjén állunk az evés-nem evés kérdéskörével érdemes kivizsgáltatni, nincs-e emésztőszervi vagy fertőzéses megbetegedése, ami kedvét szegi az evéstől.

Ha a szervi problémákat kizárhatjuk, akkor pusztán a „nem szeretem” állapot áll fenn. Ezen több módon is segíthetünk. Például együnk közösen! A közös reggeli vagy vacsora jó hatással van a gyerekre. Ha látja, hogy születi, testvére is eszik, könnyebben nyúl a kanál után. Evés közben még véletlenül se mutassuk jelét annak, hogy idegesek vagyunk az étel turkálása miatt, mert egy idő után, az oldott légkör megteszi hatását, és bizony önként szed magának a lurkó egy adagot.

Szintén hatékony módszer lehet a közös főzés. Egyrészről, ha már a csemete is dolgozott a vacsin, sokkal szívesebben kóstolja meg, másrészt kellemes emlékként raktározódik el benne az emlék, amit az evéssel és étellel köt majd össze.

Próbáljunk meg változatosan főzni. Ne ragadjunk le a rántott hús, krumpli kombinációnál, hanem merészkedjünk vadabb vizekre. Ki tudja, lehet hogy a kínai, thai vagy épp francia konyha ínyére lesz a gyereknek.