Bármennyire is az élet velejárója, mégis meg akarjuk kímélni a gyerekeket attól, hogy szembesüljenek egy családtag, vagy akár egy kedvenc elveszítésével. Nem zárhatjuk gyerekeinket állandó buborékban. Még ha meg is próbáljuk, az óvodában és az iskolában szembesül olyanokkal, amelyektől igyekeznénk megvédeni. Egy család életében szörnyű dolog tapasztalni az elmúlást. Még akkor is, ha tisztes kort megélt a rokon, netán az elmúlás már szinte megváltásnak tűnt az eltávozott személynek és az itt maradottaknak is. A gyermekek csak kicsik, nem pedig bugyuták. Ha azzal igyekszünk megvigasztalni és megnyugtatni egy gyermeket, hogy csak elutazott a szerettünk, máshová költözött, azzal csak elássuk a gyermekben a gyászt. Ezzel azt erősítjük meg a kicsiben, hogy az elhunytat nem engedi el, nem tud elszakadni érzelmileg tőle. Várni fogja, hogy egyszer csak megjelenik. Ha ez nem következik be hosszú időn keresztül, nagy csalódás érheti. Pedig a gyerekek érzik, tudják, hogy valami sántít a történetben, de még lehet, hogy az érzelmeiket, kérdéseiket nem tudják szavakba önteni. Hidd el, hogy tele vannak pedig kételyekkel, és ugyanúgy megélik azt, hogy a rokon, vagy akár egy házi kedvenc örökre elment, csak lehet az űrt és a fájdalmat érzelmeik által tudják kinyilvánítani. 

A mérhetetlen fájdalom, amit a szülők éreznek az egyik nagyszülő eltávozásakor, ez az, amitől a gyermeket meg akarják kímélni. Ám a fel nem dolgozott gyász éppolyan rossz hatással van egy gyermekre, mint egy felnőttre. Ezt csakis a szülők, a felnőttek tudják helyre tenni a benne. Ám sok szülő pontosan kerüli ezt a témát, hiszen teljeséggel bizonytalan abban, hogy kell-e, érdemes-e beszélni egy gyermeknek a halálról? Egyáltalán, hogyan lehet elmagyarázni egy gyermeknek azt, hogy mi is a halál?

A halál már akkortól bennünk van, ahogy megszületünk. Kinek több, kinek kevesebb idő adatik meg, hogy a földön töltsön. Egy biztos, hogy a gyermeknek mismásolva, ködösítve beszélni a halálról, nem megoldás. Ha így teszünk, csak megerősítjük a gyermek amúgy is hatalmas képzeletvilágát. Bármilyen nehéz is, de beszélni kell az elmúlásról. A halál az élet velejárója, meg kell tudnia, hogy minden élet mulandó, még az övé is, a szüleié is, mindenkié.

Nem beszélünk gyermekeinkkel arról az élet természetes folyamatának utolsó fázisáról, amely maga a halál. Bármennyire meg akarjuk óvni őket, egyszer bekövetkezik mindenki életében az, hogy elveszít egy számára fontos és szeretett személyt. Ezzel nem tudunk és nem is szabad spórolni. A gyászt meg és át kell élni, különben még nagyobb bajt okoz.