Elképzelhetetlen, ám az adatok mégis azt mutatják, hogy évente tizenötezernél is több esetet regisztrálnak a hatóságok eltűnt gyermekek ügyében. Ez a szám ráadásul egyre csak nő. A legtöbb esetben viszonylag rövid időn belől megkerül a szökevény. A viszonylag szó valóban viszonylagos, hiszen a szülőknek akár néhány óra is maga a rémálom. Azonban egy százalékuk sosem kerül elő többé. Ez azt jelenti, hogy évente száznál is több gyermeket sosem találnak meg szüleik.

Olvasni és hallani olyan történeteket, hogy a fiatal, csinos, ámde még naiv és könnyen eltéríthető kiskamasz lányok fejét hogyan csavarják el. Fűt, fát, virágot ígérve olyan helyzetbe kényszerítik őket, amelyhez fizikailag és szellemileg is éretlen. Prostitúcióra kényszerítik, külföldre hurcolják, bántalmazzák.

Minden évben egyre több gyermek dönt úgy, hogy bajára csakis az a megoldás, ha világgá megy. A statisztikai adat ma már azt mutatja, hogy majdcsak tizenhét ezren fogják magukat és se szó, se beszéd nélkül odábbállnak. Jómódú családok gyermekei éppúgy maguk mögött hagyhatják a házat, mint a gyermekotthonok lakói. Bár ez utóbbi esetben jóval gyakoribb a szökések száma. Több esetben fordul elő az, hogy a gondozásba vett, a gondozási helyről ideiglenesen elengedett fiatal nem tér időben vissza.

A híreket hallgatva, mindig megcsapja a fülünket az olyan információ, miszerint csecsemő tűnt el. Ez esetben az a legáltalánosabb, hogy gyermeklehelyezési vita áll a háttérben.

A csecsemők eltűnésének esetén kívül, a nagyobb gyermekek szökése általában csak a tünet, egyfajta jelzés. Jelzés, mégpedig annak vészkiáltása, hogy nagyon nagy baj van, amin sürgősen változtatni kell. Valaminek olyan hiányát érzi a gyermek, amelyben már nem képes tovább létezni. Főleg akkor nem, amikor a pohár csordultig lesz. Akkor nyakába kapja a világot és megszökik.

A legtöbb esetben már másnap, sok esetben azonban csak nagyjából egy hét múlva kerül elő, de van, aki egy hónapig is meg tudja magát húzni valahol. A vészjelzést tehát megadják a gyermekek, elszöknek. Általában azért olyan helyre mennek, ahol biztosan keresni fogják szüleik, hiszen éppen az a szándékuk, hogy felhívják magukra a figyelmet. Hahó, létezem, és szükségem van rátok, de hallgassatok meg, vegyetek észre, foglalkozzatok velem! Ez az üzenetük.