Na persze, nem élhetnek így a mi gyermekeink. Örülünk, ha meg tudunk vásárolni nekik számukra hőn vágyott játékot, ám látható, hogy a bőség akkora, hogy könnyű elveszni köztük. Talán saját gyermekeiden is észreveszed, hogy egy játék addig képvisel értéket számukra, míg megkapják és néhány nap elteltével lanyhul az érdeklődés, esetleg már az újabb kitűzött játékért nyávog a gyermek. Ugye mennyire ismerős?

Ilyenkor a szülők nagy része azt érzi, hogy gyermeke hálátlan, hiszen az ő korában a töredék játékmennyiség mellett sem unatkozott. Örült annak, amije volt, egy játékdarabhoz való jutás maga nagy esemény volt és mégis egészséges felnőtté vált.

Nem hibáztathatjuk a gyerekeket, hiszen lépten-nyomon játékokat hirdető reklámokkal találják magukat szemben. A tévében, az újságokban, a boltokban, az interneten is. Nagyon sok inger éri őket, és még a kortársaik kezében is a jobbnál jobb, és a reklámokból ismert darabokat látják. Persze, hogy nagy a kísértés. Az óvodában és az iskolában azonban sok régi gyermekjátékkal megismerkedhetnek a kicsik, és a szülők is mutathatnak a gyerekeknek olyan elfeledett játékokat, amelyet gyerekek közössége együtt is játszhat és a legtöbbjéhez alig szükséges valami.

Biztosan mindenki előtt van az ugróiskola négyszögei, amelyeket az iskola betonjára rajzoltunk fel krétával, vagy tégladarabkával. Az 1-8-ig számozott négyszögeket meghatározott rendben felrajzoltuk, megszámoztuk. Egy kavicsot kellett dobni a megadott négyzetbe, amelyet visszafelé ugráláskor fel kellett venni. Egy, valamint terpesztve, két lábon ugrálva jutottunk el az egyes négyzettől a hét-nyolc mezőig, majd ott páros lábbal megfordultunk, és ugyanígy visszaugráltunk.

A jó öreg gumizás. Most bizonyára több hölgy a szívéhez kap, mert felidéződik gyermekkorának egy pici szelete, amikor hosszú gumiszalagot kötöttünk össze, két ember lábaira húzva kifeszítette a gumiszalagot, egy harmadik pedig ugrált közötte. Elsőször a bokákon volt a gumi úgy kellet ugrálni, majd a tér alatt, térden és a combon. Folyamatosan lehetett a magassági fokozatot nehezíteni, valamint az ugrást is lehetett bonyolítani.

Sokat rajzoltunk az iskola udvarára színes krétákkal és reneszánszát élték a körjátékok. Biztosan sokaknak beugrik a „Megy a labda vándorútra”, vagy a „Körben áll egy kislányka” körjáték. A „Megy a labda” játékhoz csak egy labdára volt szükség és minél több gyermekre, a „Körben áll egy kislányka” a lányok körében volt divatos, és a páros forgást imádtuk benne a legjobban.

Kedveltük az ugrókötelezést, amellyel rendesen lefárasztottuk magunkat és közben megtanultunk bánni a kötéllel, forgattuk, kereszteztük, csavartuk. A hullahopp karikával is ügyesen bántunk, kezünkön, lábunkon, de leginkább a csípőnkön és a derekunkon pörgettük a műanyagot.

A fiúk mindeközben leginkább fociztak, és ez még ma is így van, ha épp nincs a kezükben a telefon, vagy a tablet.