Rendjén van ez így, hiszem a babák „dolga”, hogy sírjanak. Éhes, vágjuk rá azonnal. Ez a legkézenfekvőbb magyarázata annak, ha egy csecsemő sír. Azonban, ha nem rég evett, akkor egyáltalán nem az éhség a sírás oka. A pocakja fáj, hiszen most evett. Hiszen nemrég érkezett erre a világra az édesanyja méhéből és át kell állni a kinti életre, amely úgy tűnik, hogy cseppet sem egyszerű és főleg nem fájdalommentes egyes babáknál. Netalán fogzik?

Szakemberek azonban egészen más véleményen vannak, ami a baba éjszakai felsírását illeti. A magzat kilenc hónapon keresztül az anya testében növekszik. Olyan védelemben és kényelmi ellátásában részesül, ami a születés után megszűnik. Hiába veszi körül gondoskodó és szerető édesanyja és családja, az az életforma, amely a méhen belül volt, megszűnt. Ahhoz hogy tele legyen a pocakja, dolgoznia kell, szopnia kell az újszülöttnek. Hogy rájöjjenek a felnőttek mire van szüksége, sírnia kell, amely megint csak energiát vesz igénybe. Ezeken felül azonban létezik egy még nyomósabb ok, amiért a baba éjszakánként felsír. Fél az édesanyja elvesztésétől. Az az erős szimbiózis, amelyben kilenc hónapig volt, megszűnt. A kinti életben ezt ugyanúgy megkapja szerető édesanyja gondoskodása, figyelme által, de ha alvás közben felébred a kicsi és nem érzi ezt a kapcsolatot, megriad és sírni kezd. Elhagyatottnak érzi magát, hiszen az édesanyja gondoskodásától függ az élete.

Az újszülöttek napjuk nagy részét még átalusszák, az alvás fázisai egyáltalán nem olyan jól elkülöníthetők, mint későbbi életünkben. Emiatt sokat fészkelődnek, mocorognak alvás közben is, olykor édesen nevetnek, mosolyognak, mintha valaki viccet mesélne nekik, máskor pedig sírásban törnek ki. Ez a fajta sírás az édesanyának szól, hogy hiányzik.
Az anyaméh védelmet, melegséget biztosított a magzatnak. A zárt kis hely csak az övé volt – feltéve, hogy nem ikrekről van szó –, édesanyja teste nyújtotta a védelmet számára. A baba születése után érdemes kis pihe-puha babakuckót készíteni körbevéve kedves plüssfigurákkal. Ám ez a kuckó is mit sem ér, ha nem veszi körben szeretet?! Beszéljünk hát minél többet már az újszülött babához is.

A csecsemő sírása természetesen jelezheti azt is, hogy valóban éhes, hogy fáj a pocakja, fogacskája gyötri. Dédelgessük, szeretgessük, ismerjük meg jellemét, és hagyjuk, hogy kibontakozhasson.

(Kép forrása: livescience.com)