Mit adjunk a húsvéti locsolkodóknak? – kevésbé dilemma ez mostanában, amikor e húsvéti magyar hagyomány egyre jobban kezd kimenni a divatból. Ez elsősorban a városlakók számára kezd teherré válni, ezzel szemben a kisebb vidéki falvakban még mindig meglehetősen elterjedt esemény. Nem volt ez kérdés a XVII. századi Magyarországon, mely korból e szokásról az első írásos emlékek fellelhetők. A lányok, asszonyok akkoriban még szigorúan vízzel való megöntözéséért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás járt a fiúknak. Merthogy a locsolkodás alapvetően mindig is a fiatalabbak sajátja volt, akik csak mozgékonyságukból, lelkesedésükből fakadóan bőszen ápolták e tradíciót.

E generációs különbséggel magyarázható, hogy a jutalom formái az előző évszázadban egyre inkább kezdtek színesedni, a tojást már egyre többször felváltotta a pénz. Ezen új szokás különösen a szocializmusban kezdett divatozni. De nem nagy összegekre kell gondolkodni, a locsolkodás ezen ellenértéke általában zsebpénzként funkcionált. Ráadásul alapvetően a rokonok körében, az anyukák, nagymamák, nagynénik így pótolták ki a fagyira, csokira és egyéb nyalánkságokra valót, a szomszédoknak, az ismerősök gyermekeinek vagy az ajtóról ajtóra becsöngetőknek be kellett érniük a hagyományos tojással, illetve az idősebbeket egyre többször díjazták egy-egy jobb fajta itókával.

Csak kirívó esetekben fordult elő az „átkosban”, hogy a locsolkodó kamasz annyit keresett, amiből biciklit, vízálló órát vagy egy menő farmert tudott venni magának. A rendszerváltást követően azonban ez a szokás is megváltozott. Különösen a tehetősebbek által lakott városokban, annak következtében, hogy a szocializmushoz képest jócskán megnövekedtek a jövedelmi különbségek, így a fiataloknak már nem kellett feltétlenül az ünnepekig várniuk arra, hogy az általuk annyira vágyott portékát megkapják, vagy az ahhoz szükséges pénzt szüleikről legombolják.

Ennek következtében ma már a locsolásért adott pénz az esetek többségében jelképes mértéket szokott ölteni – általában néhány száztól 1-2 ezer forintig terjed –, hasonlóan a Mikuláskor esetleg a csizmába dugott összeghez. Egyre többen térnek vissza a hímes vagy festett tojásadás tradíciójához, amit a kisebbeknél, vagy édesszájúaknál csokitojások helyettesíthetnek. És jól is van ez így, a Húsvét maradjon az, ami, és ne hagyjuk elburjánozni az anyagias oldalát.

(Fotó: www.kidspot.com.au)