’Fojtogatós játél –öt perc a menyországban’ –ilyen és hasonló neveken fut az amerikai kamaszok körében újra nagy népszerűségnek örvendő ’szórakozás’, melynek során addig szorongatják egymás, vagy saját maguk légcsövét, amíg hirtelen rájuk nem tör egy eufórikus érzés.

A játék nagyon veszélyes, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a fojtogatás áldozata az oxigénhiány következtében elájul, vagy visszafordíthatatlan agykárosodást szenved el, ritkább esetekben pedig akár halállal is végződhet a felelőtlen mókázás –mint ahogy az történt négy alkalommal is Utahban.

A helyzet súlyoságát jelzi, hogy az utahi iskolákban a tanárok kénytelenek voltak felvilágosító kampányt folytatni ötödikes, hetedikes és tizedik osztályos tanulóknak, melyben elmagyarázzák nekik, milyen nem várt, tragikus következményekkel járhat a fojtogatós játék, mi történik, ha elvágják az agy oxigén ellátását, illetve igyekeznek nekik megtanítani olyan kommunikációs technikákat, amellyel visszautasíthatják társaikat, ha azok erre a szórakozásra próbálnák őket buzdítani.

A gyerekekkel való beszélgetések során azonban még a szakembereket meglepte, milyen sokan játszották már a játékot, vagy ismernek olyat, aki részt vett benne.

De vajon mi lehet az oka, hogy a fiatalok ilyen könnyen rávehetők erre a veszélyes és felelőtlen cselekedetre? Dr Barbara Greenberg klinikai pszichológus szerint ez a viselkedés a „csoport fertőzéssel” magyarázható.

-Ha együtt van egy csapat tinédzser, akkor a többiek hatására az egyének olyan dolgokat is megtesznek, amik maguktól, egyedül nem jutna eszükbe, főképp magas kockázati értékű cselekedeteket. A kamaszok főképp hajlamosak ilyenkor fittyet hányni az óvatosságra, nem azért, mert nincsenek tisztában a veszéllyel, hanem azért, mert túlértékelik a tetteik izgalmi értékét.

Az egyik fő probléma az, hogy amit régen csoportban csináltak csak a fiatalok, azt egyre gyakrabban űzik egyedül is. Minezért pedig a közösségi oldalak erejét tehetjük felelőssé.

A másik gond, hogy sok iskolában azért nem mernek foglalokozni a témával még felvilágosítás szintjén sem a pedagógusok, mert attól félnek, „ha beszélnek róla, akkor majd csinálni is fogják” a gyerekek.

Mivel a gyerekek egyre gyakrabban próbálják ki a fojtogatós játékot egyedül otthon, a félresikerült, tragédiába fordult szórakozást később (a hasonlóságok miatt) gyakran összetévesztik a szülők és a rendőrség az öngyilkosággal.

A szakemberek szerint erősen gyanakodhatunk, hogy gyermekünk elkezdett megismerkedni ezzel a veszélyes játékkal, ha horzsolásokat, véraláfutásokat találunk a nyakán, a véreresek a szemei, ha sűrűn panaszkodik fejfájásra, ha ingerlékeny, illetve ha a szobájában furcsa helyekre akasztott köteleket, sálat, vagy övet találunk.

(Yahoo, kép: well.blogs.newyorktimes.com)