kép: https://www.pinterest.com/pin/563512972098438049/
A csodavárást fontosnak tartom és az angyal még elfogadható volt a férjem részéről is. Nyilván a környezetünkben sokan „Jézuskáznak” és eddig azt mondtuk, hogy van, akihez angyalka, van, akihez Jézuska viszi az ajándékokat. Ez tavaly még elment. Idén már nem tudom, hogy elég lesz e. A "De miért?" korszakban különösen jól bele tudok kavarodni a mondandómba. Hogyan magyarázzam el, hogy Apa és Anya családja teljesen másként látja a világot? A gyereknek mindenképpen szeretnék egységes, minél kevésbé összezavaró hitrendszert képviselni. Hány éves kortól lehet/érdemes egyáltalán Istennel előhozakodni pirosbetűs ünnepeken?
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor hitünk, gondolkodásunk alapján meséljük és tartsuk fenn a varázslatot, amíg tudjuk, és amikor lelepleződik, mondjuk el az igazat. Istenről, vagy bármiről, amiről hiszünk, akár már a pocakban is mesélhetünk, ez ugyanolyan dolog ez, mint szoktunk e verekedni, vagy sem. A mindennapok része. Amikor kiderül az igazság, nagy valószínűséggel csalódott lesz és dühös, de akkor vigasztaljuk meg. Kicsit árnyaltabban ez azt jelenti, hogy nyugodtan futhatnak párhuzamos történetek, a gyerek úgyis addig fog benne hinni, amíg ő szeretne. Akkor is, ha tele van ellentmondásokkal. De amíg szeretné a varázslatot, addig tartsuk fenn azt. A gyerekek (és a felnőttek is), ha nem váltak cinikussá, akarják a csodát. Számtalan kamasszal is találkoztam, aki könnyen bevihető egy kis varázslatba, ha arról van szó. A fiam már lassan nyolc éves, nyilván nem veszi be teljesen a karácsonyi sztorit. De még szeretné, mert izgalmas, ezért megkapta a lehetőséget erre. Tavaly volt az első alkalom, hogy választás elé állítottuk: akar e még hinni? Persze nem ilyen direkt módon, ennél azért árnyaltabb módon kommunikáló szülők vagyunk. Elmondtuk, hogy van egy olyan lehetőség, hogy cserepes fenyőnk lesz, amit Vízkeresztkor vissza lehet vinni a kertészetbe, és az ilyen nagy fiúk, mint ő, már akár fel is díszítheti azt. Kérdés, hogy mit szeretne, bízzuk e a Jézuskára, vagy segítsünk neki így. Semmi fennakadást nem okozott, kecske és káposzta is boldogan éldegél tovább. Örömmel bevonódott a fa kiválasztásába, a díszítésbe, és a mese is fennmaradt.
Mikulás ügyben párhuzamosan fut Szent Miklós története, az ebből eredő hagyomány és az ablakon bemászó piros ruhás öreg. (Persze a személyes találkozásokat a szakállas animátorokkal igyekszünk leredukálni, de elsősorban azért, mert némelyik nagyon amatőr.) A lényeg úgysem ebben rejlik. A téli ünnepek remek lehetőséget adnak arra is, hogy az emberek sokféleségét megmutassuk, és azt, hogy akár jól megfér egymás mellett több különböző hitrendszer. Ha a szomszéd zsidó család nem ünnepli a Karácsonyt, az sem kell, hogy titok legyen. Itt kezdődik a tolerancia. Ugyanazt az elefántot bámuljuk mindannyian, csak ki hátulról, ki elölről. Akár az angyalka, akár a Jézuska, akár nagyi hozza az ajándékot (amúgy már az oviban a gyerekek is szoktak készíteni ezt azt, és nem tűnik fel nekik, hogy ők nem angyalkák? Nem.) úgyis ugyanarról szól. Forduljunk egy kicsit máshogy egymás felé, legyünk együtt, álljunk meg és örüljünk annak, hogy vagyunk. Úgyis mindegy EGY.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
