kép: https://www.pinterest.com/pin/425801339743422316/
1. Várj minél idősebb koráig az édességekkel. Tudom, ott van a nagymama, aki nem hajlandó ebben együttműködni. Nem baj, majd te nem tartasz otthon csokit, és nem kínálod vele, ha mást épp nincsen kedve enni. A legtöbb édességevésre és cukros üdítő ivásra panaszkodó családnál kiderült, hogy maguk a szülők adtak mindig helyettesítőként csokit, egyéb édességet a gyereknek, ha nem akart enni. Aggódtak a súlya miatt és – „ezt legalább megeszi” alapon tömték így.
2. Ne csinálj másik kaját. A gyerekek gyakran válogatósak, vagy legalábbis átesnek egy ilyen korszakon. Félnek az újdonságoktól, s ha úgy vesszük, ez is a túlélésük záloga. Valószínű azok, akik nagy bizalommal mindent a szájukba tömtek nem tudták a génjeiket átörökíteni. Az új étel természetes körülmények között mérgező lehet, ezért érdemes a megszokottnál maradni. A mai táplálkozásunk olyan változatos, hogy háromévesen illik a sushit is és a rántott kelbimbó virágot is örömmel fogadni. Amire szükség van, az a bizalom kiépülése: amit anyám az asztalra tesz, az többnyire finom, s ha mégsem ízlik (mert előfordul az ilyen) az is belefér. Legyen néhányféle étel az asztalon, de ha egyik sem jó, akkor így járt. Ha ilyenkor szaladsz, és főzöl egy huszonharmadik félét is, hamar megtanulja, hogy ezt meg lehet csinálni, és nem kell sok idő ahhoz, hogy egy igen bosszantó játszma alakuljon ki belőle.
3. Had egyen egyedül, akár kézzel. Maszatoljon. Akkor is, ha mindent összeken, és akkor is, ha már kialakult a játszma köztetek -. csak akkor eszik, ha te eteted. Egyrészt az evés körüli cirkuszok: már megint leetted magad, jajj milyen spenótos a szád, elveszik a kedvét és az étvágyát is sok kicsinek. Túl korán várjuk el, hogy „szépen” egyen. Az étel többféle érzékszerven való befogadása, látvány, tapintás, ízlelés, (nem arra gondolok, hogy szívja fel a spagettit az orrán keresztül) növeli a bátorságot. Másrészt, ha már így szoktátok meg, ő tévézik, te pedig tömöd, akkor hagyd abba. Előbb, vagy utóbb éhes lesz annyira, hogy nem kell etetned.
4. Egyszerű kaják, barátságos méretben. Néhány összetevős ételeket készíts, vágd kicsire, és gyerekméretű adagokat tegyél a tányérjára. Meleg szívvel ajánlom a terülj-terülj asztalkát, ahol középen csücsül többféle dolog ízlésesen elhelyezve egy nagy tálcán, - a zöldségek is falatnyira vágva – és mindenki maga dönti el, hogy miből mit vesz, tesz át a saját tányérjára. Sokkal élvezetesebb gyerekként, mint elpusztítani a szülők által kimért porciót.
5. Kitartás. Sok új ételt többször is fel kell ahhoz szolgálni, hogy legyen bátorsága kipróbálni. Bíztasd, hogy kóstolja meg, de ne csinálj belőle nagy ügyet, ha még tart tőle. Ha látja, hogy ti többször esztek ilyet jóízűen, és nincsen cirkusz, jó eséllyel megjön a kedve hozzá.
6. Ne trükközzél. Az új ételekben (és benned!) való bizalmat semmiképp sem mélyíti el, ha utólag bevallod, belecsempésztél egy kis májat is a szendvicsbe, „Nalátod, hogy finom!” felkiáltással kísérve. Ez sem az a helyzet, amikor az, hogy igazad van, valódi győzelemnek tekinthető. Egyre ügyesebben kell majd ezentúl átverned, és a kapcsolatotok is rámehet erre.
7. Ne jutalmazd meg azért, mert valamit megevett. Visszaüt. Ezentúl mindig várni fogja teljesítménye ellenértékét.
Pethő Orsolya, pszichológus
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu
