Jump to content

Érettségi -és vizsgapara – ki izgul jobban?

2015. 05. 27. 10:00

Már nem is az érettségi az első komolyabb megmérettetés egy gyerek életében. Felvételiznie kell az általános iskolába, majd a gimnáziumba, ha sportol, akkor akár minden hétvégén izgulhat, vajon elég jól tud e teljesíteni. Egyre több a gyerek (és felnőtt), akik komoly szorongást élnek meg ilyenkor. A testi tüneteken túl: alvászavarok, hányás, hasmenés, kézremegés, koncentrációs zavar, az is problémát jelenthet, hogy töredékét sem tudják képességeiknek felhasználni. Az ötös matekos lehet, hogy még a kettest is alig éri el, ha túlzottan izgul a vizsgán. Minél nagyobb a tét, annál nagyobb a teljesítmény-para. Egy kis vizsgadrukk nem árt, sőt, csak plusz energiákat ad a teljesítményhez. De a túlzott idegesség már a felkészülés hatékonyságát is rontja. Szülőként szerencsére sok mindent tehetünk, amivel segíthetünk a gyermekünknek.

 kép: https://www.pinterest.com/pin/477311260484420866/

 

Gyorssegély a túlzott izgulásra:

1.       Tanítsuk meg a hasi légzést, vagy bármely más relaxációs módszert. Ha a tüdő felső traktusába vesszük a levegőt, az emeli a vérnyomást, gyorsítja a pulzust – egyre idegesebbek leszünk. Ha viszont a hasunk alját szívjuk tele, az a leggyorsabb módszer arra, hogy megnyugtassuk magunkat. Tegyük az adott testtájra a kezünket, és lélegezzünk úgy, hogy ez a terület emelkedjen fel, amikor beszívjuk a levegőt. Ha nem megy, segíthet egy jógaoktató is a helyes technika elsajátításában.

2.       A legjobb stresszoldó a nevetés, kacagás. Remélem, még tudsz a szinte felnőtt gyermekeddel jókat hülyéskedni, akár érettségi témában is. Ha már nem, egy jó kacagtató film is megteszi.

3.       Bár úgy tűnik, jobb minden szabad percet a tanulásra fordítani, nem érdemes ilyenkor abbahagyni a sportot. Általa boldogsághormon termelődik, csökken a stressz, és a testmozgás segít elmélyíteni a tudást.

4.       Csodálatos nyugtató és földelő hatása van a természetnek is. Fű, fa , erdő, víz, minden jöhet. Akár egy kiadós séta lombos fák közt, de egy kis kertészkedés is varázserejű ebben az időszakban. A legjobb lenne rögtön egy fa árnyékában, vagy a fűben elheveredve tanulni.

Felkészülés alatt:

1.       Nem mindegy, hogyan nevezzük a „gyereket”, milyen gondolati-érzelmi keretrendszerbe helyezzük a vizsgát. Minél komolyabban vesszük, mintha élet-halál kérdése lenne, annál valószínűbb, hogy komoly szorongás is kapcsolódik majd hozzá. Elbagatellizálni persze nem kell, de miért ne lehetne valami, amit akár élvezni is lehet? Ahol megmutathatom, hogy valóban felnőttem, érdemes volt ennyi ideig iskolába járni.

2.       Belső hangok. Cseréljük ki a belső beszédet valami motiválóra! Ahelyett, hogy „ez úgysem fog nekem sikerülni”, vagy „olyan béna vagyok”, mantrázzuk azt, hogy „mindent bele tudok adni”, „képes vagyok megmutatni mindent, amit tudok”. Vannak, akik belső képeket látnak ilyenkor, például, zavarban lévő arcukat, vagy a tanár rosszalló pillantását vizualizálják. Ugyanúgy ki lehet ezeket gondolatban cserélni egy kellemesebb, motiválóbb látványra.

3.       Erőforrásteli állapot. Mindenki viselkedett már bátran, még akkor is, ha gyávának tartja magát, volt már kedves, ha mindenki egy pokrócnak látja. Segítsünk végiggondolni, milyen belső erőforrásokra lesz majd szükség a vizsgán: koncentráció, kitartás, nyugalom. Keressünk konkrét, megtörtént élményeket, amikor az izguló félig felnőtt, vagy gyerek így viselkedett.

Hosszú távú felkészülés:

1.       Valószínűleg nem az érettségi kapcsán derül ki először gyermekünkről, hogy erős teljesítményszorongása van. Ennek jelét mutatta már korábban a gimnáziumi felvételin, komolyabb feleléseknél, bizonyítványosztásnál, vagy a versenysportban. Ha mi szülőként nem is, de a média, a folyamatosan elérhető azonnali információdömping azt tanítja gyermekeinknek, hogy ha valamit azonnal nem tudsz a legmagasabb színvonalon teljesíteni – elvesztél. Nincs idő tanulásra, gyakorlásra, erőfeszítésre. Szülőként folyamatos feladatunk ezeket megcáfolni a nevelésben.

2.       Azért érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen mintát nyújtunk mi magunk. Ha maximalista vagy, szigorú magadhoz, ha túlzott elvárásaid vannak magad vagy a gyermeked felé – itt az idő, hagyd abba! Természetes módon ő is azt fogja hinni, hogy csak akkor lehet szerethető és értékes, ha mindenből ő a legjobb. S miután ez nem lehetséges, folyamatosan elégedetlen és boldogtalan lesz.

3.       Csínján és okosan a dicséretekkel! Nem mindegy, mi az, amit jutalmazol gyermeked viselkedésében. Ha mindig az eredményt értékeled: „Ügyes vagy!”, „Hány gólt rúgtál?”, „De szép ez a rajz!”, „Hányast kaptál?” – akkor azt tanulja meg, hogy csak a teljesítmény számít. Azonban, ha az odavezető út is elismerésre érdemes: „Jó téged nézni meccs közben.”, „Olyan elmélyülten rajzoltál”, „Milyen kitartóan tanultál erre a dolgozatra!” – akkor a kitartást és az erőfeszítést erősítjük meg.

 

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu