Vizsgálatok sorával igyekeztek ezt a szakemberek igazolni. Be is bizonyították, hogy a gyermekkori környezet, annak minősége és a társas viszonyok mind hatással vannak az agy fejlődésére. Minden újszülöttnek van agya, rendelkeznek képességekkel, de hogy ezeket mennyire lesz majd képes kibontakoztatni, az életében kamatoztatni sok minden más mellett attól is függ, hogy a gyermeket milyen környezeti hatások érik.

A fogantatáson és a születésen kívül az élet egy csodája az, hogy az önállótlan, igen fejletlen, beszélni, járni képtelen csecsemőből néhány hónap és év alatt ezek a képességek mind a felszínre törnek és egyre csak tökéletesednek. A csecsemő születésekor már számos tulajdonság megmutatkozik és ezt a neveléssel együttesen megfigyelhetjük a beszédkészség kialakulásában. A baba agya már az első időkben is reagál a hangok sorrendiségére. Bár még nem érti, nem tud rá válaszolni, mégis fontos.

Nemrégiben még úgy gondolták, hogy a csecsemő először a szavakat érti meg, majd később bontja le betűkre, és legvégül sajátítja el a mondatalkotást. Kiderült, hogy mindent, még a nyelvtani szabályokat is egyszerre tanulja meg. Sőt három éves kor körül már képes a nyelvtani hibákat észrevenni és javítani azokat. A beszéd elsajátításához nem elég az, amivel születünk, hanem külső ingerekre, impulzusokra van szükség. Két amerikai gyermekpszichológus 42 különböző anyagi helyzetben lévő család sorsát vetették vizsgálat alá. 9-36 hónap közötti gyermekek és a szülők kapcsolatát figyelték és hangfelvételeket készítettek. Amikor visszahallgatták, az derült ki, hogy a nehezebb sorban élő családok jóval kevesebb szóval kommunikáltak gyermekeikkel, mint a jobb módú családokban.

Emellett a rosszabb anyagi körülmény között élő szülők sokszor érzelemmentes, rövid mondatot mondtak a gyermeknek. Az amerikai tudósok bizonyították, hogy az a gyermek, akivel a szüleik már kis korától kezdve sokat beszélgettek, annak intelligencia hányadosa magasabb, később, az iskolában is jobban teljesít.

 

(Kép forrása: serifwebresources.com)