Jump to content

Más megoldás kell a kiabálás helyett

2015. 09. 02. 16:00

Szülőként, anyaként minden nő átéli azokat a pillanatokat, amikor gyermeke olyan helyzetet teremt, amire nagyon tudatosan kellene reagálni, de tűréshatárunk végtelensége megszűnik létezni, és ordítani kezdünk a gyermekkel.

Az internet és számos szakkönyv is ontja a nevelési tanácsokat, főleg azokat, amelyek gyorsak és hatékonyak. Arról azonban nem szól a fáma, hogy ezeknek a módszereknek vannak-e kockázataik, mellékhatásaik.

A gyorsan ható módszer meglehet, hogy félelmet keltő. Nincs olyan szülő, - bármennyire is igyekszünk tökéletesen végezni feladatunkat – aki ne kiabált volna rakoncátlan gyermekével. Azért emeljük fel a hangunkat, mert fel akarjuk hívni a gyermek figyelmét veszélyre, vagy arra, hogy amit tesz, vagy tenni készül, nem helyes. El akarjuk érni, hogy felkapja hangunkra a fejét, meghallja szavunkat. Ha pedig megvan a visszajelzés, vagyis tényleg figyel ránk a gyermek, elértük célunkat.

Az agynak létezik egy riasztórendszere, és amikor gyermekedre ráordítasz, ez működésbe is lendül. A kicsi agya vészjelzést küld az idegrendszernek, így a gyermek éberré, elővigyázatosabbá válik. Ahhoz, hogy a veszélyes helyzetekre megfelelően tudjunk reagálni, védekezni tudjunk ellenük, képessé kell válnunk arra, hogy megijedjünk, aggódjunk, féljünk. Az a bizonyos riasztórendszer tudatunktól függetlenül működik, és az érzelmi, indulati hatás sarkall arra, hogy legyünk óvatosak. A veszély érzése olyan zsigeri indulat, amellyel minden emlős rendelkezik, csakhogy az ember képes ennek érzések formájában való kiadására.

A szülők a gyermek riasztórendszerét már a régi korokban is edzették. Ez a riasztórendszer megadhatja ám magát, ha túl sokat van használatban. Éppen ezért van mostanában annyi probléma a gyerekekkel, mert a gyermek riasztórendszere sérül, és ha ez bekövetkezik, akkor jön a szorongás, a hiperaktivitás, koncentrációs zavar, figyelemzavar stb.

A hatékony nevelés során, ahhoz, hogy a gyermek jól viselkedjen és egészségesen fejlődjön, szükséges, hogy észlelje a jelzéseket és a veszélyt is, működjön riasztórendszere. Az örökös ordibálással csak egy darabig lehet célunkat elérni, egy idő után azonban visszájára fordulhat. Már nem érdekli, hidegen hagyja az örökös kántálás, kiabálás.

(Kép forrása: mommyish.com)