A társadalmi elvárások is nagy nyomást jelentenek. Főleg azoknak, akik önhibájukból vagy azon kívül nem tudják a lépést tartani az elvárásokkal.
Gyermekkorban álmodozunk a felnőtt korról, de amikor már benne vagyunk, könnyen lehet, hogy nem azzal találjuk magunkat szemben, amit elképzeltünk. Minden kornak megvan a maga elvárása. Ahogy egy gyermektől is várják, hogy végre járjon, beszéljen, egyre önállóbbá váljon, fiatal felnőttként az önálló élet, a munkavállalás, még később pedig a családalapítás a norma. Ám még ha meg is találja két fiatal egymást, és úgy határoznak, hogy együtt kezdenek közös életet, akkor sem biztos, hogy a következő lépés kötelezően a gyermekáldás.
A család nem teljes, ha nincs benne gyerkőc. A legtöbben tehát boldogságban élnek, mert életük a gyermekáldással kiteljesedett. Csakhogy több pár dönt úgy tudatosan, hogy nem szeretnének gyermeket vállalni. Szabad döntésük, ám abban a társadalomban, amelyikben a gyermekvállalás nélküli lét nem adhat örömet, boldogságot, örök boldogtalanságra vannak kárhozatva?
Gyermekkorunktól fogva abban szocializálódunk, hogy az élet rendjéhez tartozik az önálló élet, a társ megtalálása és a család. Van, akiknek ez csak nagy nehézségek árán adatik meg, másoknak saját gyerekük nem is lehet, ezért örökbe fogadnak. Újabban azonban egyre többen döntenek úgy, hogy egyáltalán nem akarnak gyermeket. Nem arról van szó, hogy ezt egészségügyileg nem lehet kivitelezni. A vállalt gyermektelenség hátterében több és többféle ok húzódhat, de bizonyára mindig lesznek a gyermektelenek környezetében olyanok, akik sajnálkozni fognak miattuk.
Mindenkinek joga van eldöntetni, hogy mit szeretne az életével kezdeni.
A vállalt gyermektelenség mellett van, aki azért dönt, mert fél a felelősségvállalástól, a plusz kiadásoktól, valamint attól, hogy minden ideje be lesz osztva, nem rendelkezhet saját szabadidejével úgy, ahogyan szeretne.
Aki tudatosan nem vállal gyermeket az nem azt jelenti, hogy nem is tud mit kezdeni kicsi gyerekekkel. Sőt, lehet, hogy kimondottan jól érzi magát kicsik társaságában, azonban egyszerűen nem érzi úgy, hogy a saját életéből hiányozna egy gyerkőc. Barátok, családtagok gyermekeivel való foglalkozás, játék során éppen elegendő az idő, hogy ebbe belekóstoljon, majd minden felelősség nélkül a szülőkre bízza a további teendőket.
További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!
