Mindenkinek többféle szerepköre van. Megtestesítjük a nőt, a feleséget, az anyát, a barátot, a munkatársat, a szomszédot, vagyis lényünknek szerepekhez kell igazodnia. Így vannak ezzel gyermekeink is. A legfontosabb szerepünk azonban mégiscsak a családon belül van. Még igazabb ez, ha gyermeket is vállaltunk. Napjainkat felszabdalják a teendők, a határidők, és nemcsak a munkahelyen, hanem otthon is ugyanez van. Ebbe kellene úgy belepréselni olyan időszakot, amikor tudunk foglalkozni a gyermekeinkkel, társunkkal. Nemcsak érintőlegesen, hanem úgy, hogy odafigyelünk rájuk.

Gondolj csak a saját életedre. Munka után hazaérve, még ha nem is vagy nagyon elfáradva, és nem is érzed magad kiszipolyozva, mire vágysz a legjobban? Talán arra, hogy lepihenhess. Ám, akinek gyermeke van, annak több a teendője is és a háztartásban is megannyi faladat vár ránk. Így egy újabb műszakba belekezdve nekilátunk a ránk váró feladatra. Érintőlegesen beszélgetünk a gyermekünkkel, instrukciókat adunk nekik, hogy mit és hogyan tegyenek, ők pedig vagy elvégzik, vagy nem. Az utóbbi vitára, veszekedésre adhat okot. Jövünk-megyünk, tesszük a dolgunkat, és megnyugtatjuk magunkat, hogy együtt vagyunk, de valójában csak otthon vagyunk, és nem is figyelünk igazán gyermekünkre. Pedig kellene. Nagyon is. Nem azt jelenti, hogy órákon át kell beszélgetni vele – amúgy miért ne? –, vagy órákon át játszani az éppen aktuális figurákkal, de mindenképp szánni kellene gyermekeinkre időt. Tudományosan azt is meghatározták, hogy ez három percet jelent. Az, ugyanis, amikor valóban odafigyelsz gyerkőcöd minden szavára, közben semmi mással nem foglalkozol, csakis vele, az kincset érő mindkettőtöknek. Ezt a három percet pedig minden nap rá kellene szánni gyermekeinkre.

Természetesen ennél többet foglalkozunk a gyermekekkel, de azt más minőségben tesszük.
Ha jót akarsz gyermekeddel, akkor, amikor újból találkozol saját csemetéddel, legalább három percet úgy szánj rá az életedből, hogy mindent kizárva csakis rá figyelsz. Minimum három perc legyen az, amelyik csak az övé és a tiéd. Természetesen ez a szám megtöbbszöröződik, ha több gyerkőcöd van. Muszáj azonban azt érezniük, hogy figyelünk rájuk, ezért nézzünk a szemükbe, guggoljunk le hozzájuk, ha kell. Simítsd meg, öleld át, hogy a testi kontaktus is meglegyen. Még ha ennek a szabálynak a tudatában és ismeretében is vagy, sose mérd az időt. Természetesen tovább folyhat a párbeszéd, a beszélgetés, és átcsaphat játékba is. Gyermekeinknek érezniük kell, hogy fontosak életünkben, és nem a munka, otthoni teendők után következnek a sorban.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!