Jump to content

A szeretet ünnepe van, akinek gyűlölöm ünnep

2017. 12. 24. 19:00

Szeretet ünnepe, készülődés, ünnepi dekoráció, család, ajándékok, csomagolás, vásárlás, sütés-főzés, a karácsonyfa díszítése: ezek azok, amelyeket most szinte mindenki él és megél. A legtöbbünk szereti ezt, de akad azért, akit ez a hercehurca nem hoz karácsonyi lázba. Sőt!

Talán mindenki ismer maga körül egy olyan személyt, aki dacolva a hagyományokkal és a szeretet ünnepének meghittségével, csak azért is utálja a karácsonyt, csak azért is hangosan kinyilvánítja a véleményét arról, hogy mennyire nem kedveli a készülődést, a tömeget, a tolongást, a pénzköltést.

Az egész utálat már akkor megkezdődik, amikor a boltokban megjelennek október derekán a szaloncukrok, mikulás csomagba való termékek, csoki mikulások. Nem vagyunk egyformák, és van, aki ennek kimondottan örül. A kisgyermekes szülők nem tartoznak ebbe a kategóriába. A kézmagasságban elhelyezett, gyermeket csalogató nyalánkságot már novemberben bekerülhetnek a bevásárlókosarakba, és mire jön a Mikulás, már rég elveszíti értelmét. A gyerekek a csoki mikulás láttán már naponta faggatják szüleiket, hogy „Mikor jön a Mikulás?”. Ha arra megkapják a választ, akkor pedig jön a következő: „Mikor jön a Jézuska?”. A szülőkre persze nyomásként nehezedik a jó ajándék beszerzése és az is, hogy féken tartsák ajándékokra áhítozó gyermekeiket. Hűtésként meg lehet őket kérni arra, hogy rajzoljanak a Mikulásnak, írják le, hogy mit szeretnének. Ezzel legalább képet kapnak arról a szülők, hogy mivel támadják meg majd a játéküzleteket.

Na, de ha a gyerekek listája nem lenne elég, akkor segítenek abban a reklámok, amelyeket már szintén novembertől nagy dózisban tolnak az arcunkba. A mesecsatornákon amúgy is játékreklám dömping van, de az ünnep közeledtével ez csak még igazabb lesz. A gyerekek által írt lista tehát jócskán bővülhet. Csoda, ha szülőként akár a rettegés foka elfoghat karácsony közeledtével?

A rutinos szülők éppen ezért semmit nem hagynak az utolsó pillanatra, és már akár ősszel belekezdenek az ajándékok begyűjtésbe. Ami már csak azért is hasznos, mert azt a vásárlási dömpinget elkerülik, amelyeket most élünk. Mert ez borzasztó. Csak én élem meg így? Pedig szeretek csavarogni, a tömegben sem érzem rosszul magamat, de ez, ami ilyenkor megy, még nekem is sok. Az egymáson át taposás, a hihetetlen pénzköltés, mintha aznap lenne utoljára vásárolni bármit is. Éli ezt mindenki, na de ezt egy vagy több gyerekkel megjátszani, egy lazább atomrobbanás. A karácsonyi filmekről, zenékről és mesékről már ne is beszéljünk. Talán már allergiás reakciót is kiválthat belőlünk. Ez van gyermekes szülőként, de egyedül sem feltétlenül jobb a helyzet.

A másik végletet azok képviselik, akiket az egyedüllét már zsémbessé tett, akiket a másokkal dacolásban megedzett az élet. Talán még ezt meg is érti a külvilág. Az egyedüllét nem feltétele a magánynak, de aki így érzi, egyértelmű, hogy nem éli annyira a karácsonyt, mint azok, akiket szerető családja, barátai vesznek körül.

Még ha szeretjük is a szeretet ünnepét, kerülhetünk olyan élethelyzetbe, hogy az ünnephez nem tudunk úgy hozzáállni, ahogy illik. Betegség, haláleset, vagy egyszerűen csak a fáradtság közbeszólhat abban, hogy át tudjuk adni magunkat a kötelező örömködésnek.

(Forrás: marmalade.hu | thespruce.com, mirror.co.uk, sheknows.com/képek)