Ha ránk talál a szerelem, megtaláljuk a társunkat, vele együtt kaphatunk szülőket, gyerekeket, rokonokat, barátokat is. A társunkkal együtt plusz személyekkel bővül ki a család fogalma. Szerencsések vagyunk akkor, ha kölcsönös a szimpátia. Azonban óhatatlan, hogy ne legyenek ellentétek, más szemléletből adódó nézeteltérések, amelyek azonban megmérgezhetik a párkapcsolatot, vagy felbolygathatják a családtagokkal meglévő jó viszonyt. Generációs különbségek lehetnek a fiatalok és a szüleik között, azontúl pedig még számolni kell azzal is, hogy a családba újonnan belépő fél más környezetből jött, ahol másabb volt a szokás és a neveltetés.

Amikor a csemetéink felnőnek és megtalálják párjukat, akkor megismerkedünk gyermekünk szerelmének szüleivel, más rokonságával. Még a legnagyobb egyetértés mellett is ütközhet ez nehézségekbe. Sok éven keresztül tereljük gyermekeinket. Eleinte teljes mértékben a szülőktől függ gyermeke, később aztán nyílik a tudata és a világ is. El kell fogadnunk, ha eljön az idő, hogy gyermekünk felnőtt és aszerint is él. Bekövetkezhet az, hogy szerelmét bemutatja a családjának. Nem mindig könnyű befogadni egy vadidegent. Sikerülhet balul az első bemutatkozás, onnan pedig nehéz feltornázni a hozzáállást normális szintre. Persze nem lehetetlen, de jóval nehezebb. Lehet, hogy jól sikerül a bemutatkozás, nagy az egyetértés, de csak azért, mert első körben mindenki a legjobb oldalát mutatta. Aztán, ahogy telik az idő, egyre inkább felszínre kerülnek az igazi személyiségjegyek. Nemcsak a szülőknek nehéz egy idegen, más neveltetésben részesült személyt családtagként fogadni, de a fiataloknak sem könnyű.

Habár teljesen természetes, hogy gyermekeink felnőve keresik és meg is találják párjukat, de ha az első kapcsolatát mutatja be a gyerkőc, a szülők akkor szembesülnek azzal, hogy kezdik „elveszíteni” kicsijüket. Belép az életükbe és a kapcsolatukba egy idegen. Csakhogy gyermekünk szerelmének nem az a szándéka, hogy szétrobbantson egy szépen élő családot, és ne is ellenségként tekintsünk rá. Kompromisszumokat kell kötni annak érdekében, hogy az új személlyel kibővülve is boldogan élhessenek tovább. Nagy falat az is, hogy elfogadjuk, szexuális életet él a gyermekünk. Az élet rendje, és természetes, gondoljunk csak a saját fiatalságunkra. Mégis nehéz ezt elfogadni. Emiatt kell olyan kapcsolatot ápolni gyermekeinkkel, hogy minden gondjukkal bátran megkeressenek.

A legnagyobb hiba, ha gyerekünket választás elé állítjuk. Döntsön a szerelme vagy a szülei között.

Nemcsak a gyermekünk új párja akar nekünk megfelelni, hanem mi is neki. Szülőként mindig szem előtt kell tartani fiunk vagy lányunk boldogságát. Akkor is, ha úgy ítéljük meg, hogy nem egymáshoz illő személyek. Mégis, ha közös az útjuk és a boldogságuk, nekünk az okozza a legnagyobb örömöt. Gyerkőceink felnövésével nem veszítjük el őket akkor, ha képesek vagyunk kompromisszumokra. Ha neki jó, akkor nekünk is legyen jó.