Szeretnénk mindent megadni gyermekeink számára és óvjuk őket, ahogy csak tudjuk. Vannak köztünk olyan szülők, akik túlféltik gyermekeiket. Rendszeresen azt hallani tőlük, még olyan kicsi a gyermek, még azért nem tudja egészen jól megcsinálni a feladatot. Rendben, az életkorhoz igazodó feladatokkal kell a gyerekeket ellátni, nem olyannal, amit biztosan nem tudnak elvégezni, ám az sem jó, hogy megkíméljük helyzetektől, feladatok elvégzésétől mondván, hogy még nem tudhatja azt. A jövőre kell felkészíteni gyermekeinket, és nincs arra semmilyen garancia, hogy száz éves korunkig fogunk élni, mellettük leszünk életük nagy részében. Nem kell attól félni, hogy feladatot adsz gyermekednek és attól sem, hogy felelősséget vársz el tőle. Ha reálisak azok, amiket kérsz, akkor bizony önállóvá és magabiztossá teszed csemetédet. Olykor rábízhatsz nagyobb feladatokat is, hadd szokja. Bele a sűrűjébe. Ha nem sikerül megoldania, akkor sem történik semmi, de legalább tapasztal, próbál. Ezek olyan leckék, amelyek felkészítik az életre. Bízz gyermekedben!
Konfliktusokkal nemcsak a felnőttek találkoznak. Ahol több gyermek található, ott óhatatlan, hogy kisebb vagy nagyobb nézeteltérések ne legyenek. Ha azonban gyermekeinktől megkérdezzük, hogy miért is alakult ki a helyzet, akkor elmondja a saját, sokszor igencsak megszépített verzióját. Ám ha ehhez hozzászoknak, és mindig hiszünk szavainak, hamar megtanulják, hogyan manipulálhatnak bennünket. Elképzelhető, hogy olykor valóban az áldozat szerepét töltik be gyermekeink, de kizárt, hogy mindig. Még szép, hogy a mi gyermekeink is állhatnak a másik oldalon. Ha mindig csak azt halljuk gyermekeinktől, hogy ők bizony semmit nem csináltak, de X vagy Y igen, akkor érdemes átfordítani már a legelején a más nevével kezdődő történetet arra, hogy gyermekeinknek mi szerepük volt abban.
Imádjuk csemetéinket, de még véletlenül sem a játszópajtásaik vagyunk, annak ellenére sem, hogy olykor igen nagyokat nevetünk és bohóckodunk együtt. Habár rendre utasítjuk őket, feladatok elvégzésre kérjük meg, mégsem a főnökük vagyunk, hanem a szüleik.
Szeretnénk, hogy jólétben nevelkedjenek gyermekeink. Még inkább igaz ez akkor, ha a szülőknek gyermekkorukban szűkölködniük kellett. Azt szeretnék, hogy gyermekeiknek már ne kellejen megtapasztalni. Nagy hiába esnek azok, akik a márkás játékokhoz és ruhákhoz szokatják gyermekeiket, mert az lesz a mérce. Még ha meg is tehetik, akkor sem érdemes az anyagiasságra tanítani gyermekeinket. A pénztárca vastagsága nem ad jó támpontot egy ember értéknek megítélésében.
