Nagyban megoszlanak a vélemények, már ami a korai iskolakezdést illeti. Míg alig két évtizeddel ezelőtt, egy kis túlzással élve sikknek számított, ha az ember gyermeke már 6 évesen a sulipadot koptatja, addig mára ez a szemlélet megváltozott. Manapság egyáltalán nem számít szokatlannak vagy furcsának, ha az elsőosztályban túlnyomórészt 7 évesek vannak, sőt. De vajon 6 vagy 7 éves korban ideálisabb megkezdeni az iskolát?

Túl kicsi, vagy épp túl nagy?

Noha az iskolaérettséget még mindig a törvény határozza meg elsősorban, vannak bizonyos helyzetek, amikor a szülő, az óvónő, és még a pszichológus is beleszólhat a dolgok lefolyásába, legalábbis már.

Míg a 90-es évek szülöttjeinek esetében szinte kőbe vésett volt az a bizonyos törvény, addig mára jóval lazábban veszik a szülők és az intézmények is, talán nem véletlenül. Szerencsére az óvodapedagógus szakemberek sokkal nagyobb beleszólást kapnak a dologba, mint eddig, így az iskolára még nem alkalmas 6 éveseknek is van idejük társaik szintjére fejlődni, még akkor is, ha amúgy más iskolában lenne a helyük.

Hogy miért szerencsés az óvodapedagógusok nagyobb szerepvállalása? Mert rengeteg kisgyerek hagyja el úgy az óvoda kapuját úgy, hogy vagy az idegrendszeri vagy a testi vagy a pszichés vagy a bizonyos képességbeli fejlettségi szintje nem megfelelő, ami nem csak a tanulásban, de a beilleszkedésben is komoly nehézséget jelent. Az iskolára még éretlen gyerekek szociális és problémamegoldó képessége alacsonyabb kortársaiknál, a suliban pedig alapvetően e két készségre van a legnagyobb szükség.

Nem mindig kötelez a törvény

Hivatalosan, ha az adott nevelési évben (szeptember 1-től augusztus 31-ig) betölti a gyerkőc a hatodik életévét, akkor tankötelessé válik, vagyis következő szeptemberben megkezdi általános iskolai tanulmányait. Viszont van néhány eset, amikor hiába a törvényileg előírt állapot, a csemete mégsem ül iskolapadba.

Az első ilyen, hogyha az óvódapedagógus nem látja alkalmasnak a gyereket az iskolára. Ez egyáltalán nem baj vagy probléma, sőt! Ezzel a lépéssel rengeteg kellemetlenségtől és negatív iskolai élménytől óvjuk meg a gyereket, nem beszélve arról, hogy marad egy éve a készségfejlesztésre. Egyébként az óvónők számos játékkal és feladattal tesztelik a gyerekek iskolához szükséges képességeit.

Ha a szülő egyetért az óvoda döntésével, akkor nem kell egyéb teszt ahhoz, hogy a gyermek még egy évig az iskolában maradhasson.

A második ilyen eshetőség, ami a tankötelezettséget felülírja, ha a szülő vagy az óvoda nem biztos abban, hogy a gyerkőc iskolaérett. Ilyen esetekben iskolaérettségi vizsgálatot rendelnek el.

Ritka esetekben, amikor a fenti két lehetőséggel élve a csemete a 7. életévét betöltve sem áll még készen az iskolára, akkor további egy évet még maradhat az óvodában a szükséges iskolaérettségi vizsgálat és a Járási Szakértői Bizottság jóváhagyásával.

Egy szó, mint száz. Ne siettessük a gyerek iskolába menetelét, nincs azzal gond, ha csak 7 évesen kezdi meg a tanulmányait, mert ellenkező esetben számos negatív tapasztalat zúdul a nyakába, amit társaihoz képest nem feltétlenül fog tudni helyén kezelni, a meglévő szociális, és egyéb készségek birtokában.