A serdülők élete káosz. Még akkor is az néha, ha kívülről egyáltalán nem tűnik tipikus kamasznak a gyermek, hiszen nem lázad, nem szájal vissza (annyit) a felnőtteknek, de attól még ugyanúgy tombolnak a hormonok, keresi az útját a világban. Erre a korra az a jellemző, hogy a fiatal azt érzi, hogy az egész világ maga a káosz. Ebben a zűrzavarban igyekszik fennmaradni. Ilyenkor jön jól az a szülői támogatás. Nem kis kihívás ez sem a gyereknek, sem pedig szüleiknek.

A gyerekek növekedésével együtt járó teljesen normális szakasz a kamaszkor, ám az állatvilágban egyáltalán más fajra sem jellemző, hogy ekkora átalakuláson menne át, mint az ember. Az addig tapasztalt jó tanuló, jó magaviseletű gyermek teljesen megváltozhat, ahogy a tini korba lép. Megmutatkoznak a változások fizikailag is, de személyiségében, viselkedésében, gondolkodásában is mást képviselhet, mint azelőtt. Márpedig ez a változás nem elkerülhető, mindenképp lezajlik, ha akarjuk, ha nem. Ha a külvilág látja a fizikai változásokat, akkor a fiatal is érzékeli magán, és teljesen természetes reakció, ha zavarodott ettől.

Szülőként már megtapasztaltuk a visszabeszélést, az ellenkezést gyermekünknél akkor, amikor kicsi gyermekünk az első dackorszakát élte. Kamaszkorban ezt újra átélhetjük, csak a tálalás és a szóhasználat más. Kicsi korban ezt nem is annyira veszi magára a szülő, ám egy kamasztól már nehezebb elviselni a dacos, visszabeszélős időszakot. Valójában csak az önállóságukért harcolnak, nem ránk haragszanak. Az önállósodás azonban azzal jár együtt, hogy keresi a helyét, amelyet magának kell kitaposnia, méghozzá egyedül. Mivel a családja van a tinihez a legközelebb, így tőlük kell magát leválasztania. A szülők pedig általában nehezebben veszik tudomásul, hogy a kicsi gyermekük kezd egyre inkább egyedül meglenni, és már nem szükséges minden pillanatban terelgetni. Egy nehezebb időszak veszi kezdetétét a kamasz és szülei számára is. Kevesebb élményt és gondolatot oszt meg a serdülő. Bármennyire is fájdalmas ezt tudomásul venni szülőként, ezen megsértődni nem szabad. A bizalom ebben az időszakban lehet, hogy a kortársaiban van. Hagyni kell, de éreztetni szükséges, hogy mindig mögötte van a szülői segítség.

A kamaszokra jellemző, hogy máshogy kezdik látni a környezetüket, és lényegében mindenről képesek bírálatot alkotni, kritizálni. A serdülők nemcsak a nyelvükre, de az indulataikra sem képesek figyelni olykor. Felnőttként és szülőként ezt figyelembe kell venni, és igyekeznünk kell nem elnyomni őket. Hallgassuk meg szavaikat.

Olyan átmeneti kor ez, amelyben idegenként élnek, hiszen már kezdenek a gyerekkorból kiszakadni, de még a felnőtt társadalomba nem tartoznak. Ez megzavarja a tiniket és magányosnak, kisebbrendűnek érezhetik magukat, elvonulhatnak a világ elől, sokszor keresik a magányt. Annak örülni kell, ha van baráti köre, de annak minősége már egyáltalán nem mindegy. Ha jó társaságban van, hagyni kell, hogy időt töltsön abban a közegben, ahol megtalálja magát, boldogságát. A kamaszkor megmutatkozhat a tanulásban, az érdemjegyekben is. Mivel keresi önmagát a társadalomban, a felnőtteknek kell útmutatást adni, hogy mi a helyes, merre érdemes mennie, ha értelmes, normális felnőtt életet szeretne magának. Nagyon nagy szerepe van a szeretetteljes támogatásnak, a megértésnek. Sok mindent élnek meg ebben az időszakban, és sok furcsaságot is csinálnak. Mégis meg kell látnunk a jót, és azt illik szóvá tenni. Ne csak a hisztijüket, a dacos visszaszólásaikat jegyezzük meg, hanem azt is, ha valamit jól csinálnak.