Minden szülő arról áhítozik, hogy gyermekeik a felnőtt életbe kilépve, a családi fészket elhagyva megálljanak a saját lábukon önállóan. Azt szeretnénk, hogy rendelkezzenek kellő magabiztossággal, önbizalommal. Gyermekeinknek hinniük kell saját képességeikben ahhoz, hogy elérjék céljaikat, megvalósíthassák önmagukat. Egy kisebb hanyatlás is visszavetheti magabiztosságukat, de szülőként mindig bátorítjuk őket, azon dolgozunk, hogy önbizalmukat erősítsük. Pedig ha az önbizalmuk sérül, meggyengítették, akkor újból felépíteni, megerősíteni hosszú munka. Az egyik titka pont az idő. Haragudhatunk arra, aki beletiport a gyermek magabiztos lelkébe, haragudhatunk a gyermekre is, de azzal nem segítjük. Kellő türelemmel azonban újra erősíthető, és ha így segítjük, akkor előbb vagy utóbb elkezd újból hinni fog képességeiben és önmagában is.

Bárhol fog élni gyermekünk, bármit fog tanulni, dolgozni, szüksége lesz kellő magabiztosságra és önbizalomra ahhoz, hogy versenyképes legyen. Ami a legszükségesebb eleme ezek erősítésében az nem más, mint a szülők. A világ megismerésének közvetítői az anya és az apa személye. Természetesen nem elhanyagolható a biztonságos, kiszámítható környezet sem, mert ebben a világban tanulja meg a gyermek a szabályokat és azok is hozzájárulnak a biztonságérzetéhez. Egy-egy elejtett jelző, amellyel gyermekeink személyiségét illetjük, olyan nyomot hagyhat benne, amelyet akár el is könyvel sajátjának. Ha tehát csak a negatívumot mondogatjuk gyermekünknek, ne csodálkozzunk, ha azzá is válik. Még ha tudjuk is, hogy milyen negatív vonásai vannak, azt ne hagyjuk hogy ténylegesen magáénak higgyen, ezért fel kell fedezni a jó tulajdonságokat is benne és azt hangoztatni is szükséges. Ettől még nem fog elszállni és beképzelt lenni, de szükséges, hogy a jó tulajdonságait is hangsúlyozzuk. Lehet, hogy amíg mi nem mondjuk, addig azzal tisztában sincs.

Van az úgy, hogy valami újat szeretne a gyermek kipróbálni. Mondjuk két keréken biciklizés az új kihívás. Hajlamosak azt hinni a kicsik, hogy néhány labilis mozdulat után már száguldoznak is kerékpárjukon. Ha a kísérletezés nem jár olyan sikerrel, mint amire a gyermek számít, könnyen el mehet a próbálkozástól a kedve. Ilyenkor szükséges a megfelelő biztatás, amellyel leküzdheti a frusztrációját. Nem sikerülhet minden elsőre és flottul, éppen ezért kell a bátorítás, mert könnyebben fogja elfogadni a hibákat. A gyerekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogy a kudarcok építik jellemét, életét, hozzátartozik fejlődésükhöz. Éppen ezért a felnőtteknek is el kell fogadniuk, hogy bizony a gyerekek hibáznak, ahogy a felnőttek is. Ha valami nem sikerül, hát újra kell próbálni.