Nagyon kevés édesanya vállalja azt fel, hogy nem egyforma érzelmeket táplál gyermekei iránt. Erre rádöbbenni ijesztő, és az édesanyák el sem mondják gondolataikat attól tartva, hogy környezete megostorozza ezért. Még ha nem is mondják ki nyíltan, de ez az érzés teljesen természetes, létező.

Nem szülőként születünk erre a világra. A szülővé válás tudatos és tudattalan tevékenységek összessége, amelyek érzéseinket irányítják. Bármilyen eszményképet dédelgetünk magunkban akkor, amikor még csak álmodozunk arról, hogy majd egyszer családunk lesz, ezt nem lehet tervezni. Szülőnek lenni folytonos tanulást jelent, amelyre igazán felkészülni sem lehet, csak megélni a pillanatokat.

Akár te magad, vagy a környezetedben is élhetnek olyanok, akikre rányomta bélyegét az, hogy testvérét nála sokkal jobban szerették. Valami miatt a testvér sokkal inkább megvalósította azt az eszményképet, amelyet egyik, másik, vagy mindkét szülő elképzelt gyermekéről. Természetes jelenség, ha a szülő azt érzi, hogy gyermekei közül jobban szereti az egyiket, mint a másikat, csakhogy itt nem arról van szó, hogy általában magát az egész személyiséget szereti jobban, hanem valamelyik tulajdonságát, tulajdonságait.

Több oka is lehet annak, ha egy anya nehezebben fogadja el egyik gyermekét. Ha felfedezni vél az anya neki nem tetsző tulajdonságokat gyermekében, akkor az eltántoríthatja saját gyermekétől. Ugyanilyen ellenérzést válthat ki, ha a gyermek valamilyen fogyatékkal jön a világra. Nagyon nehéz a fogyatékosságot elfogadni, megemészteni, hogy miért pont ők az áldozatok. Az is lehet, hogy a családi béke egyáltalán nem adott akkor, amikor a baba érkezik, de a szüléskor, vagy annak közelében történő trauma ugyancsak megnehezítheti az elfogadást.

Szülőként azt adjuk, ami mi kaptunk gyermekként. Amikor már mi kerülünk szülői szerepbe, ugyanazt éljük át, amit annak idején gyermekként. Ha jól működő szülő-gyermek kapcsolatunk volt szüleinkkel, akkor szerencsések vagyunk, azt a vonalat képviselhetjük tovább szülőként is. Sokkal szeretetteljesebb és elfogadóbb kapcsolatban élhetünk. Gyermeknevelés során azonban a minket ért traumák, fájó pontok a felszínre kerülhetnek, és ez kihat arra, hogy hogyan bánunk gyermekünkkel.

A testvérek vérszerinti rokonok, de más személyiséggel, más külsővel rendelkeznek, így máshogy szükséges hozzájuk közelíteni. A szülő feladata az, hogy ezeket a különbségeket elfogadja és közeledjen gyermeke felé és az is fontos, hogy az egyforma bánásmódra törekedjenek.