Jump to content

Már a könyökünkön jön ki, nevelési alapszabályok - 1. rész

2015. 07. 18. 15:09

A már gyakorlatban is szülőknek nagy valószínűséggel voltak eszményképeik arról, hogy majd gyermekeiket hogyan fogják nevelni. Hasznos tanácsokkal láthatnak el azok, akik már gyakorlott szülők. Tőlük elfogadható, hiszen az élet asztalára már valamit letettek, bizonyítottak. A „legokosabb és leggyakorlatiasabb” tanácsokat sokszor mégis azok tudják adni, akiknek nincs gyermekük.

Az eszménykép az, hogy minél boldogabb, érzelmekben, kihívásokban gazdagabb gyermekkort biztosítsunk gyermekeinknek. Az egyensúly megtalálása nem is olyan egyszerű, és az eszménykép atomjaira képes széthullani pillanatok alatt. Vannak azért olyan aranyszabályok, amit minden szülő alkalmaz, csak mindenki más-más mennyiségben, kombinációban, ezek pedig a következők: határok megszabása, betartatása; napirend; fegyelem; figyelmeztetés; felelősség; dicséret, jutalom; lazítás; önuralom; következetesség; magyarázat.

Egyenként is vegyük kicsit a nevelési górcső alá.

Határok megszabása, betartatása: a szülőnek kell megszabni gyermekünk számára a határokat. Ez olykor elfogadható kereteken belül mozog a gyermek számára, néha pedig nem. Az élet már csak ilyen, korlátok, szabályok közé vagyunk szorítva, így otthon kell elkezdeni a határok kijelölését.

A napirend biztonságérzetet ad a gyermeknek is, és a szülők élete is kiszámíthatóbbá válik. Pici korban ki kell alakítani a gyermek napirendjét, majd a növéssel párhuzamosan, egyénre szabottan igazítani, bővíteni kell. Meg kell határozni a felkelés, lefekvés idejét, de ugyanígy az étkezéseket és a tisztálkodást is. Időközönként lehet rugalmasabban kezelni, de mindenképp ez adja meg napjaink vázát.

A korlátok akkor maradnak fent, a határokat addig lehet tartani, amíg fegyelem van. A fegyelem egyfajta kontroll a gyermek és a szülő számára is. Néha még a hangunkat is fel kell emelnünk, hogy gyermekünk fülein keresztül ne csak áthaladjon az információ, hanem célba is találjon, elő kell venni a tekintélyünket, de ne büntess.

A figyelmeztetéssel rávilágíthatjuk arra gyermekünket, hogy amit tesz, vagy tett, nem helyes. Ezzel utat mutatunk neki, hogy a későbbiekben felismerje a helytelen viselkedést. Máskor pedig előre figyelmeztetjük, hogy mindjárt jön a lefekvés, az étkezés, vagy bármi más esemény ideje.

A felelősség a miénk, hogy értékes tagját neveljük fel társadalmunknak. Azonban a gyermek közvetlen alanya ennek a folyamatnak, vagyis hagyjunk ebben teret neki. Engedni kell olyanokat, amiket kipróbálhat, pedig mi szülők szeretnénk megvédeni mindentől. Meg kell tanulnia azt, hogy megérezhesse korlátait, önbizalma legyen. Ha a szülők elvárásai reálisak, akkor nem lesz túl sok kudarc, félelem a gyermek családi életben.

 

Fotó: flickr.com