Jump to content

Tinédzserek fogyókúrája

2014. 06. 25. 10:00

Egy-egy iskola mellett elmenve annyi, de annyi kövér gyereket látok. Nagyon körvéreket és sokat. Ha épp tornaóra van, látom, milyen kínokat álnak ki, hogy a testük engedelmeskedjen, sikerüljön lefutni, amit le kell, vagy felszenvedni magukat a kötélre. Legtöbbjük megkapja a magáét az iskolában, és nem csak az osztálytársai, hanem a tanárok is megjegyzéseket tesznek, és sokuknak otthon sincsen nyugta. A kövér gyerekek felnőttként gyakran emlékeznek vissza arra, hogy szüleik nem fogadták el őket olyannak, amilyenek, s ezt a sebet is az evéssel igyekeztek gyógyítani.

 Szülőként, akár rossz étkezési szokásokról, mozgáshiányról, lelki hiányosságok pótlásáról van szó, felelősséggel tartozunk a súlyproblémákért is. Óvatos és tudatos hozzáállást igényel a részünkről, ha nem akarjuk tetézni a bajt és életfogytig szóló nyűglődésbe kergetni a gyerekeket. Mert kedves anyukák – tegyétek a szívetekre a kezeteket, és őszintén mondjátok, ha nem küzdötök évek óta az evéssel, állandó fogyókúrákkal. Nem kívánjuk ezt senkinek ugye?

Ami nem működik:

·         Fogyókúra – neked sem működik, miért éppen a gyerek esetében válna be? Felborítja az anyagcserét, a kemény megszorítások örök jojó effektusra ítélik a testet

·         Belekergetni a sportba – a kövér emberek legnagyobb ellensége a mozgás, hiszen nem esik nekik jól. Fáj, konkrétan szenvedést okoz.

·         Belátásra bírni – az, hogy kövérnek nevezed, ijesztgeted, nem old meg semmit, sőt. Nem hagyhatod magára a gyereket ebben a problémában, nagyon sok érzelmi támogatásra van szüksége, rá kell jönnöd, hogy mit pótol az evéssel.

Próbáld ki inkább ezeket:

1.       Az egészségére koncentrálj, és ne a kilókra. Amikor az otthoni menüt, a hűtő tartalmát tervezed, amikor ezt vagy azt nem veszel meg, mindezt annak jegyében tedd, hogy az egész család egészséges legyen. Legyen ez életmód, szokás, és nem időnkénti, kampányszerű őrület. Éljetek mindannyian aktív, mozgásban gazdag életet – (és ez nem azt jelenti, hogy élsportolónak kell lenni, sőt, hiszen az inkább ártalmas az egészségre.)

2.       Figyelj oda, mit pótol az evéssel. Annak élvezeti értéke képes sok örömöt, kényeztetést, szülői gondoskodást, figyelmet, önbizalmat, szórakozást helyettesíteni, persze csak látszólag.

3.       Legyél jó példa. Gondold át, te, hogyan viszonyulsz az evéshez, és a saját súlyodhoz. Ne szidd magad, ne diétázz folyton, és a kontroll nélküli zabálásokat is kerüld. Azok a gyerekek, akiknek a szülei gyakran fogyókúráznak, miközben rendszeresen túleszik magukat, sokkal inkább hajlamosak maguk is súlyproblémákkal és evési zavarokkal küzdeni. Itt elsősorban a lányos anyukák kerülnek fókuszba. Tinilányokat elnézve egy Tankcsapda szöveg jut eszembe: csak annyi kaja kell, hogy ne legyen baja…” Ha nem eszik, az ugyanolyan probléma, ha nem nagyobb.

4.       Tanítsd meg neki, mi más van még, amivel jutalmazhatja magát, és te se egy tábla csokit egyél meg, ha szomorú vagy. Néha belefér, de legyen alternatívád. Menjetek el sétálni az erdőbe, hallgassatok valami jó zenét, egy teli kád habfürdő is megteszi.

5.       Ha egyszerűen csak meghallgatod, gyakran megöleled, és biztos lehet benne, hogy mindig minden körülmények között szereted, bármilyen ostobaságot is csinál, elkövethet akármekkora hibát elfogadod olyannak, amilyen– már nincs oka arra, hogy más módon igyekezzen mindezt pótolni.

 

 

Pethő Orsolya, pszichológus

Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu