Jump to content

Nincs barátod? Szerezz!

2018. 02. 16. 17:00

Jó vagy rossz lelkiállapot, kellemes vagy szomorú történés mellett is velünk vannak az igazi barátok. A barátokra olyan szükségünk van, mint a szerelemre, a társunk megtalálására. Az egy teljesen szabadon választott kapcsolat, amelynek alapja az elfogadás és a szabadság.

Felnőttként szívesen emlékszünk vissza gyermekkori barátainkkal töltött időkre, közös játszásokra, de hol van az már? Sokan ugyanazokkal barátkoznak felnőttként is, mint gyermekkorukban, tehát a bartáság töretlen marad, mások pedig felnőttként új körökbe kerülnek és ott új baráti kapcsolatokat alakítanak ki.

Ha párunk és barátaink sincsenek, akkor érezzük csak igazán magányosnak magunkat. Fontos, hogy az ember megtalálja azt az embert, akivel boldog, tervezheti a jövőt és a családalapítást, de mégis kevés a teljes boldogsághoz, ha nincsenek barátok. A baráti kapcsolat sok mindenben hasonlít a párkapcsolathoz, hiszen ugyanúgy ápolni kell azt, energiát kell belefektetni. Habár már a technikai eszközöknek köszönhetően más kontinensen élő baráttal is könnyű és gyors a kommunikáció, azonban a személyes találkozást, együtt töltött időt semmi sem pótolhatja.

A legtöbb gyermek sokkal könnyebben barátkozik, mint a felnőttek. Ennek fő oka a személyiségen belüli eltérésen túl az lehet, hogy sokkal több ideje van a gyerekeknek barátkozni, mint a felnőtteknek. Még fiatal felnőttként is ez mondható el, de felnőttként, amikor már családunk is van, más lesz a fontos. Felelősségteljesen kell a családot egyben tartani, gyermeket nevelni, dolgozni, a pénzt beosztani. A sok feladat annyira lefoglalja az embert, hogy a barátkozás, a baráti kapcsolatok ápolása másodlagossá válik. Pedig a barátok léte nélkülözhetetlen az életünkből. Legalábbis a jó barátságé az, csakhogy felnőttként, családban élve rádöbbenhetünk arra, hogy nincs már körülöttünk egy barát sem, akik azelőtt jelen voltak az életünkben. Mindenki éli a saját életét, van, aki külföldre költözött, és olyan is lehet, aki már itt hagyott minket. Ha barátkozni akarunk, akkor vagy a régi kapcsolatokat elevenítjük fel, vagy pedig újabbakat kötünk. Nem mindenki számára egyszerű a barátkozás. Ahogy a párkapcsolaton belül is vonzóak a hasonlóságok, a hasonló érdeklődési kör, úgy a barátságra is ez érvényes. Azokat szeretjük, akik hozzánk hasonlóan viselkednek. Nem utánozzuk a másikat, és más se tegye ezt velünk, mert nem ez az alapja a barátságnak. A közös érdeklődés, közös hobbi, és más hasonlóság alapján kedvelünk egyeseket jobban.

Ha eljárunk társaságba, közösségbe, nagyobb az esélye annak is, hogy barátokra tehetünk szert. Amikor valakit már ismerünk a sok idegen között, azzal könnyebben kezdünk beszélni, hamarabb nyitunk is felé. Ám az egy közös program nem feltétele egy barátság megköttetésének, ahhoz több alkalom szükséges, hogy egy barátságot mélyíteni lehessen.

A körülöttünk lévő embereket viselkedésük alapján ítéljük szimpatikusnak vagy kellemetlen személyiségnek. Az utóbbival nem is szívesen állunk szóba, míg a hozzánk közelebb álló viselkedésűeket jobban kedveljük. A viselkedésen túl azonban fontos az is, ha a másik személyre felfigyeljünk méghozzá azért, mert valamiben nagyon jól teljesít, tudása előtt meghajolunk. Azonban senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak hibái, és ha elfogadjuk, hogy miben vagyunk gyengébbek és mások orra alá sem dörgöljük oda az ő gyengeségeiket, hiányosságaikat, akkor nagyobb eséllyel alakíthatunk ki felnőttkori barátságokat.

(Forrás: marmalade.hu | aspiremag.net, cheatsheet.com, giphy.com/képek)