Mindannyian emlékszünk gyermekkorunk számtalan meséjére, amelyeknek vége újra és újra ugyanaz volt: „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak!” Aztán ahogy telnek, múlnak az évek, örömteli események jönnek, mennek, legtöbbször valahogy mégsem tudjuk azokat úgy átélni, ahogy szeretnénk, ahogy egykoron gyermekkorunk meséinek főszereplői tették.

Mitől függ a boldogság? Mi befolyásolja, hogy mekkora örömmel, lelkesedéssel éljük az életünket? Miért van az, hogy olyan emberek, akiknek látszólag minden megadatott, mégsem tudják élvezni azt, ami van, míg mások sokkal szerényebb vagy hányattatott körülmények között is boldogok, értékelik az életet?

Van olyan kutatás, amely azt mondja, hogy az egyén által elérhető boldogság mértéke 50 százalékban genetikailag meghatározott, 10-20 százalék az életkörülményektől függ, a maradék pedig attól, ahogy az illető cselekszik, gondolkodik. Egy másik kutatás azt mondja, hogy két csoportra oszthatóak az emberek. Azokra, akikben mélyen gyökerezik a szeretet és összetartozás érzése és azokra, akik küzdenek érte. Objektíven nézve egyik csoportnak sem jobb, vagy könnyebb az élete, azok azonban, akik az első csoportba tartoznak, őrzik a hitüket, hogy méltóak a jóra és a boldogságra. Energetikai szempontból a szexcsakra és a szívcsakra együttes állapota a meghatározó az öröm, boldogság megélésére való képességünkben. Látszik, hogy a boldogság is egy olyan relatív élmény, aminél nem az a lényeg elsősorban, hogy mi történik, hanem hogy hogyan éljük meg azt.

Igen ám, de hogyan lehet ezen változtatni? Ha boldogságunk nagy részben független a körülményektől, akkor hogyan lehetünk még boldogabbak abban, amiben éppen élünk? Az életkörülményeinket nem választhatjuk meg, de a gondolatainkat igen, ezek pedig meghatározzák érzéseinket. Ahol a figyelem, ott az energia, ezért látásmódunk meghatározza lelkiállapotunkat is. Boldogságunk nem egy betölteni való hiány, hanem egy bennünk lévő potenciál. A kisgyerek, aki egykoron annyira tudott örülni a legkisebb dolognak is, ma is ott van bennünk, csak elő kell csalogatnunk!

Jöjjön most egy gyakorlat, amit a boldogságunk érdekében akár most, ebben a pillanatban is megtehetünk.

Először is álljunk meg, tudatosítsuk a pillanatot, amiben vagyunk, egyszerűen legyünk JELEN. Ezután kérdezzük meg magunktól a következőket:

Milyen olyan dolog történt ma, vagy a héten, ami boldogságot okozott, vagy okozhatott volna, csak átsiklottam felette?
Milyen örömteli esemény vár rám mostanában?
Honnan venném észre, milyen lennék, hogyan viselkednék, ha boldogabb lennék?

Minden kérdésre adjunk 5 választ, ne érjük be kevesebbel! Addig kérdezgessük magunktól, hogy mi lehet még, amíg előbukkan 5 dolog, legyen az bármily nagy, vagy pici. Írjuk le, mondjuk ki hangosan, a lényeg, hogy legyenek kerek, kifogalmazott gondolatok, ne csak felhős érzések. Ezzel megdolgoztatjuk az agyunkat, áthelyezzük a fókuszt. Ezután dobjuk fel a következő „költői kérdést”, adjuk ki az újabb „feladatot” magunknak: Hogyan lehetnék még ennél is boldogabb? Válaszolnunk ezúttal nem kell. Csak figyeljük, ahogy a kérdés önálló életre kel bennünk, ahogy elménk a legváratlanabb pillanatokban ajándékoz meg bennünket újabb és újabb ötletekkel, lehetőségekkel!

Ne feledjük, az egykori önfeledt kisgyermek bennünk lakozik ma is! A hozzá vezető utat ugyan részben vagy egészben benőtte már a növényzet, mert felnőttként másik ösvényt kezdtünk el használni, de rajtunk áll, hogy újra kitapossuk-e magunknak a boldogság útját!

Polyák Ildikó
jóga-coach
miadalod.blogspot.hu

(Fotó: vividlife.me)