Mesékből, a történelemből tudjuk, hogy az ókorban, a középkorban nem állt az emberek szórakoztatására készen a televízió, az internet, a rádió, így egészen mást jelentett akkoriban a szabadidő eltöltése. A királyi, nagyúri udvarokban a zene, a tánc és a tréfacsináló hozta meg a jókedvet. Az udvaribolond nemcsak poénokat szórt a nép elé, hanem nagy igazságokat is, természetesen a móka álruhájába felöltöztetetten.

Egyszóval a bolondozás egyben azt is jelentette, hogy olyan igazságokat is érvényesíteni lehetett ebben a formában, amelyért másképp akár a fejét is vehették volna az embernek. Ugyanakkor a bolond szerepét a testi és/vagy szellemi képességekben való másságot képviselő ember is betölthette. Ebben az esetben ez a munka nem épp vágyott, hiszen állandó gúnyolódásnak, kinevetésnek, bántásnak voltak a bolondok kitéve. Mivel azonban ártalmatlannak tartották ezeket az embereket, így lényegében szabadon járhattak, kelhettek, aminek köszönhetően sok minden hallottak és láttak. Ebből szerepből alakult ki később az udvaribolond munkája is. A bolondozásra és a nevetésre mindig szüksége volt az embernek és ez így is marad.

A X. századi francia udvaribolondok mint tisztségviselők már fizetést kaptak és ezek az emberek egyáltalán nem voltak gyengeelméjűek. Sőt a pozíció betöltéséhez kimondottan éles eszű emberre volt szükség, hiszen nemcsak a beszédhez, de a zenéhez és a verseléshez is érteni kellett. A magyar történelemből is fennmaradt az udvaribolondok némelyikének neve. Közülük többen nemesi rangot és nagy elismerést kaptak. Ilyen volt a Mátyás királyt szolgáló Lebersit, vagy a Zsigmond udvarában vicceskedő Porró is.

Sőt a bolondozásnak szinte mindenhol van ünnepe. Habár nem munkaszüneti ünnepnapról van szó, de a legtöbb helyen van egy olyan nap, amikor sokakat foglalkoztat a csínytevés. Ukrajna egyik városa még ennél is tovább ment. Odesszában ugyanis tényleg munkaszüneti nap az április elseje és tényleg a tréfákról szól minden.

A történészek igyekeztek meghatározni a bolondok napját és egyesek azt 1582-re datálják, ekkor váltottak át a franciák a Gergely-naptárra. Az átállás nem volt mindenki számára könnyű, vagy azzal nem értettek egyet, így ők váltak a viccek középpontjaivá. Történelmi forrásokból azonban az is ismert, hogy már a XVIII. század legelején az angolok előszeretettel ugratták egymást az év egy bizonyos napján.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!