Vannak olyan napjaink, amikor meg sem tudjuk magyarázni azt, hogy mitől vagyunk lehangoltak, miért hagyott el az életkedvünk, hiszen semmi rossz nem történt. Milyen vagyunk, ha tele vagyunk életkedvvel? Boldognak érezzük magunkat, szárnyalunk, pozitívan tudunk gondolkodni és ez cselekedeteinkben is érezhető, sőt a külvilág is azt látja rajtunk, hogy nagyon rendben vagyunk. Mégis nagyon sokan olyan életuntak annak ellenére, hogy irigylésre méltó helyzetben van.

Azt, hogy éppen hogyan éljük meg az életünket, többféle tényező befolyásolja. A külső befolyásoló okokon túl a tanult viselkedésminta is meghatározhatja azt, hogyan viszonyulunk az élethez, és részben még örökletes tényezőkön is múlik.

Mindenki ismer olyan embert, akinek nem lenne oka panaszra, mégis pesszimista, negatív, és ennek ellenkezőjére is lehet példát mondani. A komoly betegséget, szegénységet átélők mégis optimistán állnak hozzá az élethez, a mindennapokhoz. A szenvedés az az élet tanítója lehet. Nehézséget mindenki megél és meg is fog élni, de az a nem mindegy, hogy egy-egy szembejövő problémára hogyan reagálunk. Aki képes a nehézségekből is talpra állni, mert azonnal azt keresi, hogyan tudná a lehető legjobbra fordítani saját helyzetét, az kilábal a problémából a lehetőségekhez mérten.

Olyan nincs, hogy mindennek vége. Ezt az érzést legfeljebb addig érezzük, amíg nem tudunk tisztán gondolkodni. Amint adunk magunknak kis időt arra, hogy átgondoljuk a történteket, és tiszta fejjel a megoldásra koncentráljunk, valószínűleg egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz és egyre inkább visszatér belénk az életkedv is.

Ahhoz, hogy újra visszatérjen belénk az élet, nem is kell sok. Olykor jól esik egy kedves mosoly, egy baráti ölelés, néhány kedves szó, a hasonló helyzetben lévő sorstársakkal való beszélgetés, a természetben tett séta, a kedvencünk megsimogatása.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!