Jump to content

Az emlékek idealizálása

2019. 09. 11. 19:00

Évek teltek el, megtanultál nélküle élni, és már nem fáj annyira a múlt, mégis, amikor rá gondolsz, akkor a gyomrod is összeszorul. Elhagyott, vége lett. Beletörődtél, de még gondolsz rá.

A szerelem egy igazán komoly érzelmi vasút lehet, amelyet megélhetsz úgy is, ha nem szeretnek viszont, hiszen a viszonzatlan érzelmek is okozhatnak boldogságot, valamint a mélységekbe is letaszíthat, ha annyira falakba ütközöl.

A kölcsönös szerelemben is megélhetsz magasságot és magad alá is kerülhetsz, így aztán nem kétséges az sem, hogy a szakítás fájdalmas. Keresed a miértekre a választ, nem érted, hogy miért történik veled mindez. Talán még a bélyegét is rányomja egy kapcsolat vége arra, ahogyan a későbbiekben alakítod az életedet, a párkapcsolataidat. Mindenkiben őt keresed, hozzá hasonlítod. Idővel kénytelen vagy elfogadni, hogy ténylegesen véget ért az a kapcsolat, és új életet kezdesz akár egyedül, később pedig az új társsal, de még évek múltán is eszedbe juthat az, akivel szakítottatok.

Van az a mondás, hogy egyes nők a rosszfiúkra buknak, amely tényleg beigazolódhat, míg mások az után siránkoznak, aki már nincs az életükben. Nem is olyan egyedi ez az eset. Amíg együtt van egy pár, talán nem becsülik úgy egymás szeretetét, társaságát, mint akkor, amikor már külön váltak. Azután felerősödhet a hiányérzet és bánják azt, hogy elengedték a másikat.

Elkaphatja őket az az érzés, hogy nem tettek meg mindent a kapcsolatért, a szerelmükért, és hiányérzet uralkodik el bennük. Nemcsak a szerelemben, de a barátságban is lehet hasonlót érezni.

Ahogy szokták mondani: a múlt megszépíti az emlékeket, és tanulmányokkal bizonyították, hogy évekkel később felerősödhet annak az érzése, hogy mi lett volna akkor, ha tovább tart a barátság, a kapcsolat.

Életünk során sokféle emberrel találkozunk és kerülünk kapcsolatba a magánéletünkben is. Az egykori szerelmek némelyike nagy nyomot hagy maga után, míg mások alig. Akikre alig emlékszünk, az azért van, mert tényleg túl tudtunk rajtuk lépni, míg mások sokkal mélyebb benyomást tettek ránk. Ahogy telnek az évek, a szakítás fájdalma enyhébb ugyan, de még mindig sebeket téphetünk fel. Azért van ez, mert az adott személyt idealizáltuk magunkban. Felerősödnek bennünk a pozitív tulajdonságai, és arról ábrándozunk, azt dédelgetjük magunkban, ám ez a valóságtól igencsak eltérhet. Meglepő tapasztalat lehet, hogy a szakítás után néhány vagy akár sok év múlva találkozunk egykori szerelmünkkel, akkor egyáltalán nem az a benyomás fog fogadni, mint amelyet mi magunkban dédelgetünk.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: marmalade.co.hu | képek: pixabay.com)