Cikkek tömkelege szól arról, hogy naponta adjunk hálát azért, ami nekünk megadatott. Legyenek ugyan céljaink, és igyekezzünk az álmaink megvalósításán dolgozni, de nézzünk csak szét magunk körül, és ne azt vegyük észre, hogy mi nincs, hanem, hogy mi van. És akkor körbenézünk. Tényleg megvan mindenünk, nem panaszkodhatunk? Hálásak is lehetünk mindezért, de attól még érezhetjük magunkat üresnek, kimerültnek. Nem is fizikai értelemben kell erre gondolni, hanem inkább érzelmileg. Sokféle elvárásnak kell megfelelnie mindenkinek, és ez szinte minden napunkra igaz lehet. Ha nem tudunk megfelelően regenerálódni, időt szánni lelkünk épülésére, akkor felhasználjuk a tartalékainkat is, ne csodálkozzunk, ha lemerülünk.

Nincs mindenki tisztában azzal, hogy miben van, vagyis hogy miért érzi levertek, kimerültnek, boldogtalannak magát annak ellenére, hogy igazából oka sincs arra. Azon vesszük észre magunkat, hogy egyszerre túl sok feladatot vállalunk magunkra? Szelektálni kell a feladatok közül. Elsőként arra koncentráljunk, ami határidős, fontos, mert annak elhanyagolása további frusztrációt kelthet bennünk. Amit nem muszáj csak nekünk elvégezni, abba bevonhatunk munkatársakat, otthon pedig a családtagokat. Vannak olyan feladatok, amelyeket el is kell engedni. Nem azt jelenti, hogy soha nem szánsz rá időt, de ha nem muszáj, ne akkor végezzük el, amikor le vagyunk merülve.

A mindennapi rutin segít kézben tartani a dolgokat, de érezhetjük úgy is, hogy éppen ez az állandóság, megszokottság szinte megfojt. Ha azt vesszük magunkon észre, hogy minden nap monoton módon tesszük a dolgainkat, és ez már szinte fájdalmas, ugyanazt esszük, ugyanazt csináljuk minden este, akkor jól jöhet egy kis változatosság. Ha nem akarjuk elveszíteni önmagunk fényét és csillogását, akkor vissza kell hozni magunkat az életbe.

Az érzelmi kimerültség jele az is lehet, hogy az olyan jól működő megérzéseink mint sosem léteztek volna. Csak hagyjuk, hogy sodródjunk az árral, semmi kreativitást nem tudunk produkálni. Talán már mindenki megtapasztalta azt, hogy milyen mozgásban, lendületben és boldogságban tud az tartani, ha valamiben kreatívan meg tudunk nyilvánulni. Amikor kezd elhagyni az életkedvünk, akkor keresni kell valami olyan elfoglaltságot, amely újból felszínre hoz.

Az érzelmileg kimerültek kapkodhatnak. Előbb cselekednek, mint ahogy gondolkodnának azért, mert maguk mögött szeretnék tudni az elvárásokat. Ezzel sokan lehetünk így, de mielőtt belekapnánk valamibe, ügyeljünk a légzésünkre és gondoljuk át a feladatunkat. Sőt, talán még megéri arra aludni is egyet, ha van rá lehetőség. Kitisztult aggyal egészen más gondolatok merülhetnek fel bennünk.

Érzelmileg kimerülhetünk a nyüzsgésben is, ezért van olyan, hogy szeretnék mindenki elől elbújni annak ellenére, hogy kommunikatív, barátságos személynek tartjuk magunkat. Néha nem is árt az, de ha adtunk magunknak kis pihenőt, a legjobb barátok és családtagokkal való beszélgetés gyógyír lehet a kimerültség ellen.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!